Az 1 éves házzimacskám nagyon emberbarát. Ez normális?

Hamarosan egy éve találtunk rá a buszmegállóban, pontosabban a nővérem után járkált állandóan, és egyszer azt mondta, hogy vigyük haza. OK! Hazahoztuk, és ahhoz képest jól bírta az 1km gyalogutat az ölünkben.

Itthon aztán levittük a meleg pincébe, mert éppen a nagy hideg előtt sikerült hazahoznunk. Igaz, nemnagyon engedtük ki, csak lassan fokozatosan, nehzogy a meleg után megfázzon. Akkor lehetett kb 1-2 hónapos. Aranyos kismacska:)

Volt egy másik macskánk, aki már 3 éves, és jól bírta az érkezését, ahhoz képest, hogy mindketten fiúk! Igaz, hogy a nagy már túlságosan is eljár, lehet hogy a kicsi miatt, nem tudjuk...

Szóval, hamarosan 1 éves, és alig jár el, az összes macskánk eddig átjárt a szembeszomszéd elhagyott házába ezt-azt csinálni... Ő meg inkább a közelünkben van, és egyáltalán nem megy ki a keritésen kívülre. Ha hívjuk hogy? Cicc, gyere ide! Akkor idejön. Ha azt m,ondjuk Maradj itt! ott marad. Okosabb, mint egy kutya!!! Igaz, hogy egész ittöltött életében állandóan babusgattuk, meg mindennel ellátuk, hogy boldog legyen, de egy kicsit aggódok, hogy nem tudja megvédeni magát.

Már szinte itt lakik nálunk egy fekete macska, úgy hívjuk "a fekete macska". És őszíntén megmondom, utáljuk őt! Már vagy hatszor megverte a mi macskánka, legutóbb a szemébe mart, de szerencsére megúszta... És én mondom neki (hülyének néztek, megértem) hogy védd meg magad, vagy öld meg, nem baj, csak ne hagyd magad.

Lehet, hogy túlságosan is kötődik hozzánk, mint a macskákhoz?