összeszoktatás? :S többi lent

Mi is hasonló helyzetben voltunk pár hete.Ugyanígy egy éves,műtött lánycicámhoz hoztunk két 6 hetes kiscicát,akiket elhagyott az anyjuk.Ugyanezek voltak a "tünetek",folyamatos morgás,fújás,biztos távolból való figyelgetés.Néha meg is ijedtem,hogy esetleg rájuk támad,főleg,mikor én nem látom,de ez hülye gondolat volt.Eléggé fura és rossz lehetett a cicámnak,hogy egyszerre két kis betolakodó érkezett,és ez természetesen megviselte kicsit őt is,éreztem,hogy haragszik rám is.Kinti-benti cica lévén,sokszor inkább kint bóklászott a nagy melegben,nem akart a közelükbe sem menni.Én is ugyanígy aggódtam,mint most te,hogy mi lesz ebből.

De úgy intéztem,hogy megmaradjon neki a saját tere (ez annyi volt,hogy elbarikádoztam a kicsiket a lakás egy részén),és onnantól rendszeresen beengedtem éjszakára az ágyba is,hogy mindig velem aludhasson,érezze,hogy biztonságban van.Emellett általában ott voltam a cicákkal,mikor méregették egymást,hogy mutassam,nem kell tőlük félnie. Aztán eltelt kb egy hét(!),és a kíváncsisága és anyai ösztönei (hiába van ivartalaníttatva) végül felülkerekedtek az irtózásán. Szerintem a legfőbb baja a kicsik szagával volt, az ismeretlen macskaszaggal az ő területén. Annyira látszott rajta viszont,hogy boldog,mikor velem lehetett,és a kicsik nem voltak a közelünkben.Ezért sokat szeretgettem,és a kiscicákkal nem foglalkoztam látványosan,mikor ott volt ő is,nehogy féltékeny legyen.

Nálunk nem akart külön tányérból enni,csak együtt a picikkel,már az első napon,és már akkor megnyugodtam,hogy engedi őket a kajához tolakodni,mert ő is inkább a babakaját ette a saját tápja helyett.:)

Egy hét elteltével már vágyakozva nézte őket,ahogy játszottak,aztán ő is megpróbált becsatlakozni,és persze ekkor már tisztogatta,nyalogatta őket,mint egy jó anya.:)

Most már egyáltalán nem zavarják őt,ahogy árnyékként bukdácsolva követik őt kint a fűben,és már keresi őket,ha nem látja,hol vannak. Szépen megszokták egymást.

Persze nem mondom,hogy akkora nagy haverok lettek,még rájuk fúj,ha idegesítik,meg inkább elvan magában,vagy velem (még mindig velem alszik),de érzem,hogy idővel majd még jobb lesz a viszonyuk.

Azért írtam le ezt a sztorit,mert az én cicám is nagyon "egygazdis",ahogy te is írtad,és iszonyatosan tartózkodó más emberrel,állattal szemben egyaránt. Szóval szerintem megnyugodhatsz,bántani nem fogja a kicsit,és pár hét alatt majd összeszoknak,egyelőre meg el kell fogadni ezt a helyzetet,gyorsan megváltozik majd.

De cukik:) Tényleg nem annyira könnyű dolog ez,mert nyilván meg fogják szokni egymást,de hogy mennyire és mikorra,azt soha nem lehet tudni. Nálunk beállt egy egyensúlyhelyzet mostanra,kicsit több,mint 1 hónapja vannak együtt,de megrekedt a folyamat.Érezni a nagyobb cicámon,hogy unatkozik a kicsik mellett,mert ő sem tud úgy játszani velük,ahogy a korábbi cicatársával megszokta.Még picik,és néha nekem is rá kell szólnom,ha azt látom,hogy úgy 'babusgatja' őket,hogy mondjuk ráfekszik a fejükre véletlenül,vagy kicsit durvábban játszik velük.Ilyenkor azért mindig meg is sajnálom,mert olyan ijedten néz rám,múltkor 2 napig nem mert a közelükbe menni,azt hitte,tilos..A kiscicák meg elvannak a maguk kis világában,inkább alszanak a nap nagy részében,utána egymást gyűrik.De egyszer már volt együtt alvás a nagy cicával,mivel a kezdeti elkülönített korszak óta már mindenhova el tudnak jutni a lakásban,és behatoltak a nagy cica területére is,befeküdtek mellé.Azóta ő sokszor nem is ott alszik,ahol korábban,csak hogy nyugta legyen.Kicsit emiatt is sajnálom.:(...

Nálunk nem verekedtek annyira,mert mindannyian lányok,de szerintem nálad viszont annyival könnyebb lehet a helyzet,hogy a mi nagy cicánk nemrég elvesztette a testvérét,és neki van már összehasonlítási alapja,inkább őt várná vissza,így ezért sem szimpatizál annyira kicsikkel.

A macskák szerintem egyébként természetüknél fogva kedvesek,és nem esik nehezükre megszeretni,gondoskodni egy másik pici cicáról,így elég hamar nyitnak!