Mit tegyek? Keressek neki új gazdát?

Nálunk arról volt szó, hogy nem lesz egy sem. Aztán találtunk egyet a küszöbön, hát befogadtuk. Aztán befogadtunk átmenetileg még kettőt, de nem kellettek senkinek, rajtunk maradtak. Néha van zsörtölődés, hogy mennyit megesznek egy hónapban, meg eleinte mondogatta, hogy takarítsam el őket, elég volt egy is, most meg addig nincs alvás, míg mind három be nem jön, meg néha kifejezetten kéri, hogy tegyem a hasára valamelyiket, hogy dögönyözze.

Így alakult. Ha telik rá is, akkor mondd meg, hogy nem direkt hoztad a nyakára, egy szerencsétlen balesetes állat volt, megmentetted, ápoltad és megszeretted, szeretnéd, hogy maradjon. Nem lenne egyszerű új gazdát találni neki. Arról nem beszélve, ha tényleg a szívedhez nőtt, akkor hiányozna is nagyon.

Az ilyen befogadottnak mi is a szívéhez nőttünk, másoktól fél is, nekünk hálás, nem is tudnám elpaterolni, szerintem megszakadna kis szíve.

Egy ideig csak kevesebb törődést kapott és lelki beteg (!) lett. (Nem én találtam ki orvosi diagnózis..)

Figyelj, ha zavarná komolyan, akkor nem takargatná be, hanem tojna a fejére, és egyfolytában kiabálna, hogy tüntesd el. Mondom ez volt nálunk is, tüntessük el őket, most már tényleg adjuk oda valakinek, elege van stb. De egy idő után már csak azért, mert mégis ő a férfi, aztán milyen már, hogy a fejére nőnek a macskák? Képes utánam telefonálni, hogy reggel otthon járt-e a Rozál, mert nem találja. Meg az egyiket valami baleset érte, felhívtam mikor megtalálta pont utána és üvöltött a telefonba, hogy azonnal menjek, mert valami van a macskával, orvoshoz kell vinni. Aztán a dokival is üvöltött, amiért bunkó módon lerázott, össze-vissza autóztunk a városban, hogy végre valaki ellássa, és mikor mondták, hogy nem kell elaltatni még fel is háborodott, hogy jó, hogy nem kell, még hogy elaltatni! De a világért nem mondaná azt, hogy szereti a kettő újat, meg jó, hogy vannak. Pedig úgy van, csak nem akarta. Aztán valahogy nem vallja be.

De mondom, ha nem szeretné a te párod sem, akkor nem takargatná be.. Melyik férfi takargat be egy macskát, akit nem szeret?

Persze megértelek, eleinte én is hülyén éreztem magam, mert rajtunk maradtak, pedig ő megmondta, hogy el se hozzam ,mert úgyis az lesz. De nekem sem lett volna szívem megválni tőlük. Meg nem is akarták elvinni őket. (Csak egy valaki, de arra meg Ő mondott nemet, hogy nekik nem adjuk, nem lenne elég jó helye.) Esetleg megmondhatod, hogy próbáltál érdeklődni, de nem kell szegény senkinek aztán egy idő után csak simán teljes jogú családtag lesz és hülyének is néz majd, hogy odaadni.