Brit kék kiscica - igazi rosszaság. Hogyan kell nevelni?

Van egy brit rövidszőrű kék kiskandúrom,13 hetes és 3 hete van nálunk. Nagyon aranyos, imádjuk.2 oldala van. Egyik percben hízeleg, dorombol, bújik, dagaszt. Másszor meg hihetetlenül rossz, szinte kezelhetetlen és ez a gyakoribb. És ilyenkor semmi félelemérzete sincsen. Próbáljuk úgymond bűntetni, nevelni amikor rosszat csinál (összegöngyölt újságpapír, taps, vizipisztoly, ahogy a szakirodalom tanácsolja) de a füle botját sem mozdítja, még ha lefröcskölöm a hátát az sem zavarja, folytatja a rosszaságait. Hihetetlenül eleven. (Mindig is bátor volt, nem félt még az első napokban sem amikor új volt még neki minden) De ha meg nem fél semmitől, akkor hogyan lehetne nevelni? Amire még szeretnék választ kapni: hogyan lehetne leszoktatni a harapásról? Egyre erősebb a harapása ahogy fejlődik, persze csak játékból csinálja, de lassan kezd fájdalmassá válni. Megtámadja kezünket, lábunkat. Próbáljuk ilyenkor egyből elkapni onnan a kezünket, és nem figyelni a cicára, állítólag ez a megoldás, de eddig nem valami hatásos. Meg próbálunk nem a kezünkkel játszani vele, tehát azért próbálunk következetesek lenni. De nem nagyon tanul ezekből még. Szerintetek ha igy folytatjuk, később leszokik a túlzott rosszaságról és a harapásról? Akinek van brit kék cicája: Ti mit tapasztaltatok, amikor még kicsi volt? Mikor fog lenyugodni?