Nagyon pici vagy idősebb macskát érdemes örökbefogadni?

A nagyon kicsi még nem biztos, hogy rá van nevelve a "szobatisztaságra", ez esetben a legkülönbözőbb helyeken (fotel, konyhakő, szobai szőnyeg stb.) végzi el a helyét, ez nem szerencsés.

Az 1 évesnél is ez az elsődleges kérdés (szerintem), attól még lehet aranyos, játékos, dorombolós stb.

Én személy szerint inkább kölyköt fogadnék örökbe, úgy biztos, hogy te leszel a pótmamája (hozzánk is pár hetesen került egy cica). Ő sem volt szobatisztaságra nevelve, de rögtön az alomra ment wc-zni, és egy másik ismerősöm cicája is így csinálta, persze ez még nem egy "életbiztosítás":) Az tény, hogy a kiscicák igazi "rosszaságok": karmolnak, harapnak, játékból, és ez kell is a fejlődésükhöz, de gondoltam leírom:) Ha veszel neki kaparófát, ami szükséges, akkor azt fogja tépni, és nem a szőnyeget, bútorokat. Viszont azt hogy mennyire tudod tanítani, az csak a cicus személyiségétől függ.

Viszont ha ebbe az 1 éves macsekba beleszerettél, és a személyes találkozáson szimpatikusak vagytok egymásnak, akkor őt válaszd! Ő már valószínűleg kicsit nyugisabb (3 éves korig kölyöknek számítanak, úgy tudom) de még ő is játékos, lehet tanítani:) Szóval még ő is "kölyök" csak már nagyobbacska :)

Szerintem az 1 éves az pont megfelelő: már megtudhatod a szokásait, de még nem élt olyan "sokat" nélküled, így hozzád fog majd ragaszkodni, te leszel a hosszútávú gazdija :)

Azért is jó, ha megismered a szokásait mert a cicák imádnak kaparni, de mindegyiknek megvan a saját mániája (valamelyik a bútort szereti, másik a szőnyeget, valamelyik függőlegesen, másik vízszintesen) ez alapján tudtok a személyiségéhez illő cicabútort venni amin kaparászhat. Ez nem jelenti egyértelműen azt, hogy a bútoraidat nem fogja kipróbálni,de erre van kitalálva a macskariasztó spray vagy a sima ecet is jó, bár ha bőr a bútor akkor max vízzel hígítva. Én is pont ma eceteztem be az ágyam széleit, azóta oda se szagolt a kis rongáló :D

Egy játékosabb cica valószínűleg többet rongál (nekem ilyen van, de én tudatosan őt hoztam, mert imádom a rosszcsontokat), egy lustizósabb kevesebbet, de általában van egy bizonyos időpont egy nap amikor minden cicára rájön a dili.

Még egy tanács: én is lakásban tartom a cicámat, és tapasztalatból mondom, hogy mióta lehordom hámmal sétálni, azóta otthon kevesebbet rosszalkodik, inkább a természetben éli ki magát, mászik a fára, kaparja azt stb. Talán érdemes megfontolnod majd :)

Összességében szerintem egy 1 éves cica tökéletes lesz nektek. Ha szerelem első látásra és megfelelőek a személyiségjegyei akkor ne habozz, ő az igazi :)))

Mindenben egyetértek az előttem szólóval!

Nincs is mit hozzátenni:)

Az egy évest javaslom, ő már valószínűleg nem lesz függönyszaggató, de azért egy kis játékra még el tudod csábítani, hisz' még fiatal:)

Ő legyen:)

Mikor összeköltöztem a párommal, neki már volt egy macskája, akkor volt 10 éves, és nagyon jól kijöttünk, bár nekem is elég sokat kellett alkalmazkodnom hozzá, de mindent együtt csináltunk. Aludtunk, fürdésnél is velem volt, együtt ettünk, meg minden.

Ő sajnos meghalt, és új cicát akartunk két hónapra rá. Találtunk egy hirdetést, kiscicák az anyjuk nélkül, mert valószínű meghalt, mi pedig bevállaltuk, az akkor 5 hetes kismacskát. Kicsi nagyon, még le sem szabadott volna választani, de amúgy meg meghalt volna. Most két hete van nálunk, és azon kívül, hogy rengeteget játszik, semmi rosszat nem csinál. Nem tép, meg rág semmit, de mégsem ajánlok nagyon kicsi cicát, rengeteg törődést igényel, és ha kialudta magát felkelt, meg minden.

Ez meg így marad 1-másfél éves koráig.

Szerintem az 1 éves macsek jó választás lesz, sok sikert hozzá :)

Az is egy szempont, amit utolsó írt, én mégis az 1 évest javaslom. Én is szerettem volna egy 1 évest, de a párom ragaszkodott, hogy kicsi legyen. Jó, nem tiltakoztam, mikor megláttam:)

Viszont egy kicsit bennünk van a para, mert nem mindig van kedve ahhoz, hogy fölvegyük, babusgassul és kicsit félünk, hogy olyan lesz nagykorára, mint a Mamáé, hogy nem lehet simogatni egyáltalán:((((

A nagy cica meg már nem zákbamacska:)

Szia!

Én azért javaslom a kicsit, mert a nagy már nem igazán alakítható.. Hozzánk 4 hónaposan került anno a (mostmár)nagylány és hát meggyűlt vele a bajunk rendesen, de nem csak róla tudok, hogy nehezen vagy egyáltalán nem tudott beilleszekedni ilyen kor köröl..

Hál is tennek én rengeteg idő tudtam tölteni a cicámmal tavaly, így sikerült vissza-szocializálni mostmár másfél éves és nemrég kapott egy kiscicát maga mellé, hát nehezen alakul a dolog.

Azt meg el se tudtam volna róla képzelni, hogy 1 éves kora körül meg tudott volna szokni mást.

Elhiszem, hogy vannak igényeid, de ha nem tudsz egy macskát úgy elfogadni ahogy van, akkor inkább légyszi ne tarts. Mindenkinek jobb.

és azt az 1 éves cicát miért adják tovább? Én személy nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy tovább adjak a macskámon.. se költözés, se gyerek, semmi.. Kérdező te nem írsz?

Nem értek egyet veled, utolsó:)

Miért ne dönthetné el, hogy kis függönyszaggatóst akar-e, akiről még plusszba kiderülhet, hogy nem egy bújós macska és hogy nem tűri majd a símogatást? Mert az ilyet aztán szocializálhatod, ez a természetétől függ elsősorban. Vagy pedig tudatosan olyat szeretne, amelyik már lehiggadt és látszik rajta, hogy hálás, bújós, dorombolós, miért baj az?

Nem igaz, hogy egy 1 éves nem tud beilleszkedni, s ha neked a 4 hónapos is nehezen ment, akkor nálad volt a hiba:(