Írnátok édes kis történeteke a macskáitokról? Ami úgy megmaradt bennetek egy életre, mert annyira jó pillanat volt

a kandúr macskám pót-anya lett :D

leellett az egyik cicám, és mikor az anyuka nem volt otthon, ő feküdt be a kicsikhez, és olyan tündéri volt , hogy ott feküdt a 3 kiscica meg rajta keresték a ciciket :D ő meg csak bámult ki a fejéből és dorombolt,

na meg akkor mikor ő maga "zavarta" ki az anya cicát és sajátította ki magának a kölyköket..

persze ő sosem volt rossz , erőszakos cica, szóval a kizavarás sem olyan volt hanem ott állt és addig nyávogott míg az anyacica ki nem ment, és ő ekkor gyorsan befeküdt hozzájuk, :) de volt amikor mind a ketten ott feküdtek, komolyan a kis kandúrrom nagyon sokat segített a mama cicának :)

A macskánk mikor be akart jönni nyávogott. Aztán egyszer, nem tudjuk miért vagy hogyan de rájött hogy működik a kilincs és "beengedte" magát. Felugrott a kilincsre, lehúzta a súlyával, aztán kényelmesen besétált és kaját követelt.

Aztán átépítés volt. Már nem tudja lenyomni a kilincset azzal hogy ráugrik. De egy franciaablak került az ajtó mellé. Most nem ugrál annyit. Helyette inkább kitanulta a másik bejutási formát, amit mi is használunk ha apa kizár minket, (:D) kopog az ablakon. Mintha futna, ugyanazzal a mozgással csak az ablakon. Olyan mintha kopogna és az ablakon keresztül jól látni.

(Mellesleg: youtube.com/simonscat)