Milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy kiállításra vihessük cicánkat?

Ragdoll vagy nem Ragdoll

Történetünket szeretnénk másokkal is megosztani, annak érdekében, hogy ők már ne kerülhessenek olyan lehetetlen helyzetbe, mint amilyenbe mi kerültünk.

Minden azzal kezdődött, hogy egy Pest környéki Ragdoll-tenyésztőtől, szerződéssel, törzskönyvvel, tenyésztésre vettem egy nőstény cicát, Bíborkát. A tenyésztő hozzáértőnek tűnt, hiszen több állateledel boltja is van, nap mint nap tanácsokat ad kisállatok gazdáinak, és az is biztonságot adott, hogy a férje állatorvos. Mindez bizalmat keltett bennem, de naivitásomért nagy árat fizettem.

Ez év január 27-én Bíborkát elvittem egy FIFe nemzetközi macskakiállításra, ahol bírók legnagyobb megdöbbenésemre közölték velem, hogy ő nem Ragdoll, és azonnali fajtaátsorolást írtak elő, XSH n 33 kategóriában (nem elismert fajta).

Továbbá azt is itt tudtam meg, hogy Bíborka törzskönyve nem felel meg a tenyésztési szabályzatnak, mivel csak a szülőkig és egy nagyszülőig van visszavezetve, s ez ismeretlen származást eredményez.

Azonnal felhívtam a „tenyésztőt”, hogy rendezzük ezt az ügyet, mert az eljárása a legjobb indulattal is durva csalásnak nevezhető. Elmondtam neki, hogy mivel Bíborkát megszerettük, természetesen őt nem adjuk vissza, de kérjük, hogy az eladási ár (70 ezer forint) egy részét, illetve a kiállítás nevezési díját, valamint az ivartalanítás költségét térítse vissza.

A többszöri beszélgetés eredménye igen goromba hangú, merev elutasítás volt a tenyésztő részéről, akinek hozzáértése, tisztessége ezek után bátran megkérdőjelezhető.

Amit pedig legvadabb álmaimban sem képzeltem, a tenyésztő gyakorlatilag közölte velem, hogy bizonyítsam be, ez az a cica, amit ők eladtak nekem, mivel Bíborkának a vásárláskor nem volt chipje. Tényleg én vittem el az állatorvoshoz, én tetettem be a chipet, én intéztem a megfelelő állatorvosi kezeléseket, de természetesen az állatorvos igazolni tudja, hogy ugyanarról a cicáról van szó, és semmiféle csere nem történt. Ez az arrogancia azért is minősíthetetlen, mivel egyértelműen eladtak egy ismeretlen (talán sziámi és ragdoll keverék vagy Thai) fajtájú cicát fajtiszta, tenyészthető Ragdollnak, igen sok pénzért, szabálytalan törzskönyvvel.

Utóbb kiderült, hogy a szerződésben szereplő, a vásárláskor nekem értelmetlennek tűnő mondat megfogalmazása nem véletlenül volt zavaros. Ez a következőképpen hangzott: ”A fenti macskát a vevő kedvencnek vásárolja meg (a megfelelő rész aláhúzandó)”. Amikor felhívtam a tenyésztő figyelmét, hogy mi nem kedvencnek, hanem tenyésztésre vesszük a cicát, megnyugtatott, hogy ha a „kedvencnek” szó nincs aláhúzva, akkor egyértelmű, hogy Bíborkát tenyésztésre vettük. Még azt is megbeszéltük, hogy csak akkor fogom pároztatni, amikor a cicának akkora lesz a termete, hogy tenyésztésre érett.

Később rájöttem, hogy egy szabályos szerződésben az említett fontos mondat így szól: ”A fenti macskát a vevő kedvencnek, tenyésztésre vásárolja meg”(a megfelelő rész aláhúzandó). Így már lett volna értelme a mondatnak, de a tenyésztő nyilván nem véletlenül, hanem a reklamáció megelőzése érdekében húzta ki a tenyésztésre szót.

A tenyésztő nemcsak visszaélt a tapasztalatlanságommal, hanem még azzal is megvádolt, hogy kicseréltem a cicát egy másikra. Ez már csak azért is nevetséges, mert ha így lett volna, nem viszem Bíborkát kiállításra.

A történethez még az is hozzátartozik, hogy néhány hónapja, örömömben, hogy van egy gyönyörű Ragdollom, feltettem Bíborka képét az internetre. Ezután jelentkezett egy lány, aki ugyanettől a tenyésztőtől vette a cicáját, Ciclit, akiről kiderült, hogy ő Bíborka testvére. Cicli gazdája elmondta, hogy neki több hozzáértő is azt állította, hogy a cicája nem Ragdoll, de én ezt nem akartam elhinni. Azt válaszoltam, hogy ezt majd akkor hiszem el, ha a kiállításon egy bíró mondja nekem ugyanezt. Sajnos igaza lett: se Cicli, se Bíborka nem Ragdoll. Tehát az én esetem nem egyedi, a vád tehát, hogy kicseréltem a cicát, nevetséges és ostoba. A tenyésztő végül a napokban írt egy levelet, hogy visszaadja a 70 ezer forintot, ha lefordíttatom neki a kiállítás minősítését, ha benyújtok számlákat a költségekről, és visszaadom Bíborkát. Ezzel persze a csalás következményeit is megúszná. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Bíborka nem egy eldobható vagy kicserélhető ruhadarab, hanem egy érző, szeretetteljes, ragaszkodó lény, aki már a családunkhoz tartozik, tehát szó sem lehet arról, hogy megváljunk tőle.

Természetesen ezek után mindketten polgári pert indítunk a tenyésztő ellen, de az eset több kérdést is felvet.

Egy tapasztalatlan cicavásárlót ki és mi védi meg a csalóktól. Hol lehet ellenőrizni, hogy a fajcica tenyésztőjének valóban van-e engedélye, hogy a törzskönyv nem hamis-e, és ha egy „tenyésztő” ilyen durván felrúg törvényességet és mindenféle szabályt, akkor van-e olyan szervezet, amely bevonja az engedélyét, vagy kizárhatja a tenyésztők közül? Lehet-e tudni, hogy ki állította ki a szabályoknak nem megfelelő törzskönyvet, és milyen alapon? Van-e olyan fórum, amelynél panaszt lehet tenni, és amely megakadályozza, hogy egy ilyen lelkiismeretlen tenyésztő gátlástalanul átverhesse a jóhiszemű állatbarátokat. Ezek után már az a kérdés is felmerül az emberben, hogy ez a tenyésztő megfelelően bánik-e ezekkel a cicákkal, és megkapják-e tőle mindazt, amire szükségük van: orvosi ellátást, szeretet és törődést, vagy csak árucikknek, pénzkereseti forrásnak tekinti őket.

Tagadhatatlan, hogy engem könnyű volt becsapni, mivel a Ragdoll ritka és különleges fajta, így elhittem, hogy Bíborkának azért rövid a szőre, mert majd később alakulnak ki a Ragdoll jellegzetes jegyei, ezért nincs gallérja, és ezért nem félhosszú, selymes a szőre. A törzskönyv azonban biztonságot adott, hitelességét egyetlen percig sem vontam kétségbe.

Engem csúnyán becsaptak, de még hány leendő Ragdoll-gazdinak kell keservesen megfizetnie a jóhiszeműségéért, amíg ennek a lelkiismeretlen tenyésztőnek valamelyik macskaegyesület vagy tenyésztői egyesület megtiltja a további ilyen irányú tevékenységet. Ha egyáltalán erre van valamilyen mód a polgári pereskedésen kívül. Természetesen a történethez csatolom Bíborka törzskönyvét, a macskakiállításon kapott bírálatot, és bízom benne, hogy ha ez a felháborító ügy nyilvánosságot kap, akkor ettől a tenyésztőtől ezután senki sem vesz cicát, senki nem bízik meg benne, és a jövőben senkit sem lesz módja kihasználni és becsapni.

2007. február 2. Molnárné Józsa Henriette