Most temettem el 4 éves kandur cicámat, aki szerdán halt meg. Normális, hogy ennyire szeretem, hogy bánok vele, mint egy emberrel?

igen normális, mert az ember egy ilyen faj, hogy még egy háziállatot is képes családtagként szeretni

Szerintem normális,én cicámat is igy temettük volna el,ha meglenne a holtteste.Már majdnem egy éve eltűnt de még most is nagyon hiányzik,ez talán azért van mert azóta nincs új macskám-a kutyám miatt-,pedig mindig volt macskám. :S

Én is a napokban temettem el a 6 éves palotapincsimet. Azóta egyfolytában sírunk, és neki is, mint a többi elment kutyámnak rendszeresen gyújtunk gyertyát is.

Csinálj neki virtuális sírhelyet a www.petmenny.hu oldalon.

Normális. Nekünk ma egy hete kellett a cicánkat elaltatni. 10 éve élt velünk itt a a lakásban. Van egy 9 hónapos kislányunk és mióta a ababa megvan mindig egy szobába be volt zárva, nem volt egyedül, mert ott néztünk TV-t, a párom ott aludt. Szóval én már utóbbi időben nem sokat foglalkoztam vele a gyerek miatt, de mióta nincs olyan üres a ház. Sokszor hallom , mintha nyávogna. Indulok a spájzba a kajájáért és menet közben rájövök, hogy már nincs is. Nem tudom mikor fog elmúlni az érzés, de nagyon rossz, főleg, hogy nem természetes halált halt, hanem mi döntöttünk.

Természetesen normális! Főleg akkor, ha már 4 éves volt. Egyrészt a háziállatok nagyon, nagyon, de nagyon betudják lopni a szívébe magukat az embernek, másrészt természetes, hogy úgy bántál vele, mint egy családtag, mint egy ember!