Szerintetek mit tegyek, hogy "elfogadjon" a macskám, barátkozóbb legyen és kicsit jobban kedveljen?

Van egy 4 éves nőstény házimacskánk,Mázli. Körülbelül 6 hetes korában fogadtuk be az utcáról, fél évvel azután,hogy a 15 éves számi cicánk örökre elment.

Keservesen nyávogott a panelházunk előtti parkolóban az autók között egy forró nyári napon,mígnem megsajnáltuk, és édesapám felhozta. Borzasztóan nézett ki, tele volt élősködőkkel (bolha,cérnagiliszta, galandféreg, orsóféreg) és csupa olaj volt,nem tudom,vajon valaki kidobta-e,vagy kóbor macska kölykeként született,de kezes volt,nem félt az embertől.Elvittük őt az állatorvoshoz,ahol szépen kikezelték, majd amikor eljött az ideje,ivartalaníttattuk is.

A gondom viszont az,hogy eléggé "öntörvényű" természet...A régi cicánk előtt tabu volt a konyhaasztal,a konyhapult, és a mi ételünk, Mázli viszont ezeket egyáltalán nem tartja tiszteletben, ha pedig akár egy pillanatra is elfordulunk,ellopja a húst,belemászik az ételbe.Ha leszidjuk, vagy rácsapunk egy kicsit a hátsójára,nem érdekli,csak azért is azt csinálja...Nem lehet őt ölbe venni, simogatni, maximum amikor ő akarja,de az elég ritkán van...Édesapám számára az "Isten",mert ő mindent megenged neki,mikor munkából hazaér,úgy várja őt az ajtóban,mint a "Messiást",édesanyámat és engem viszont szinte soha...Gyakran alszik velük az ágyban,akár a takaró alatt is,de velem soha,még a takaróm végén sem.Én vagyok számára a "mumus",mert kezdettől fogva én próbáltam arra nevelni,hogy mi az amit szabad,és mit nem,én tiltok neki meg legtöbbször dolgokat.Viszont én neveltem föl,kölyök korában én játszottam vele,én tanítottam meg a szobatisztaságra.Többnyire én etetem, és én gondozom.Nagyon szeretem az állatokat és őt is,ennek ellenére néha úgy érzem,ez nem kölcsönös,sőt,ő engem kifejezetten nem kedvel...Ha megpróbálok lehajolni,hogy megsimogassam,elszalad, ha ölbe veszem,hogy simogassam,nem hagyja,ha például fekszik az ágyon és simogatni kezdem, "rugdossa" a kezemet,vagy megharap...Néha annyira szeretném egy kicsit simogatni,szeretgetni,ahogy a régi cicámat is,aki mindig dorombolva bújt hozzám,és olyan rossz,hogy ezt sehogy sem tudom nála elérni:( Gyakran úgy érzem, van is macskám és nincs is,és bevallom,néha arra gondolok,bárcsak egy másik,kezesebb macskám lenne:(

Szerintetek mit tehetnék,hogy megkedveljen? Lehet egy macska természetén, vagy az emberekhez fűződő viszonyán változtatni? Van akinek volt hasonló problémája, és sikerült valahogy megoldania? Minden válasznak,ötletnek, konkrét tippnek nagyon örülnék!

Köszönöm előre is,és elnézést,hogy hosszúra sikeredett a magyarázat!