Mitől függ, hogy egy kismacska agresszíven viselkedik-e?

"Még az anyjuk mellett, és emberek között vannak"

Igen, ők ezért nem agresszívak.

Az anyjuk is szocializálja őket és születésüktől fogva emberek veszik körül őket. Tehát megszokták őket.

Amelyik kismacska agresszív, az vagy nagyon korán szakadt el az anyjától, vagy egyéb módon traumatizálódott. Rendszerint a kettő keveréke.

Amúgy a kismacskák tudnak nagyon kis tökéletlenek lenni a kezdeti időben.

Próbálgatják a karmaikat és a fogaikat. Ha a gazdi hagyja elfajulni a dolgokat - nem állítja le a vadulást, elkényezteti, mindent IS megenged neki -, abból is kialakulhat valamiféle vadulós öntörvényűség.

Szerintem senkinek - se embernek, se állatnak - nem tesz jót az, ha korán elszakad az anyától. De ha rögtön gondos kezekbe kerül - rendszeresen etetik, melegen tartják, tisztogatják -, az jelentős mértékben kompenzálja a hiányzó anyát.

Vad, agresszív jellemzően akkor lesz, ha összevissza hánykolódik, éhezik, fázik, bántják. Lehet őket később is szelídíteni, de gyakran ott maradnak ezeknek a traumáknak a lenyomatai. Pl. összerezzennek inadekvát helyzetekben is, és védekezésből támadnak.

Szocializáción múlik. Vagyis azon, hogy a megszületésük pillanatától amíg elhagyják a kis kuckójukat, addig találkoznak-e emberrel.

Ha nem találkoznak, akkor minden idegennel agresszívan, vadan viselkednek, persze vannak kivételek... De többségében ezért nehezebb kézhez szoktatni egy idősebb kiscicát.

Amikor szinte a születésüktől érinti őket más is az anyjukon kívül, akkor teljesen más, mert a falkának érzik, családtagnak az embereket. Nem pedig idegennek.

Kismacskák esetén nem igazán van még olyan hogy elvadult, csak félnek az új dolgoktól.

Ilyenkor még mindenre nyitottak, hozzászoknak. Ezért kell ilyen korban kivenni, megfésülni, taperolni a hasát, karmát, szájába belenézni, hámhoz szoktatni. Később nagyon sokat számít, könnyebb lesz állatorvoshoz vinni meg ápolni. Ez is a szocializálás része.