Most már örökké félni fog tőlem a macskám?

Szard le, majd ha éhes lesz, odamegy hízelegni, akkor megsimítod kicsit, aztán mész és adsz neki enni, kaja közben is kicsit megsimítod és máris megbékél.

Én is volt, hogy kikergettem a szobából, mert az a hobbija, hogy felmegy a szekrény tetejére és lefelé nyúlkálva ver le mindent a polcról. Még utána is dobtam valami ruhát, mondtam neki, húzz az anyádba, keress magadnak másik gazdát.

Aztán fél óra múlva jött nyefegni, hogy éhes. Még akkor se szóltam hozzá, mert még mérges voltam rá. Össze vissza lökdösött a fejével, akkor elkaptam, megölelgettem, megpuszilgattam, aztán kapott kaját.

De ha nálatok még nem volt ilyen, akkor kicsit tovább fog tartani, az enyém már megszokta, mert állandóan kártékonykodik, folyton azon töri a rafinált kis buksiját, hogy mit rosszalkodjon, szóval sokszor összeveszek vele, de nem én fogok bocsánatot kérni, majd ő jön és ő kér bocsit, hogy rossz volt. Aztán kibékülünk.

Szóval nem nektek kell cseszegetni, hogy na ne haragudj. Hagyjuk már, ő húzta ki a gyufát. A szülő bocsánatot kér a gyerekről, amikor kiabál vele, mert hülyeséget csinált? Nálunk nem szokás. Én szoktam bocsit kérni anyától, amiért felhúztam a sz.rságimmal.