Lehetséges a macskát barátságosabbá tenni?

Van egy könyv, aminek az a címe: Macskákkal ​suttogó. Miért teszik a macskák azt, amit tesznek – és hogyan vehetjük rá őket, hogy azt tegyék, amit mi akarunk?

A könyv hetedik fejezete: Agresszív macskák: fogadd el és zabolázd meg a macskádban élő vadállatot!

Ha elolvasod, remélem, fognak segíteni a leírtak. :)

#3:

Inkább téged kéne felrúgni.

Csatlakozom 5-ös!

Volt bármi trauma a cica életében? Mindig így viselkedett? Mióta van nálatok?

A bújósság személyiség kérdése is, arra nincs garancia.

Viszont a macska viselkedése itt arra utal, hogy totál szét van stresszelve. Mióta van nálatok? Felnőttként került hozzátok? Mióta áll fenn ez a helyzet?

A viselkedése alapján egy erősen traumatizált cica lesz. Ha nálatok érett ilyenné, akkor bizony tükörbe kéne először nézni, hogy mit csináltatok ilyen eszeveszett rosszul. Jackson Galaxy a könyveiben kitér sok ilyenre, ha jól emlékszem. Általában az oka az, hogy a macskát nem megfelelően tartják, nem adnak neki teret, piszkálják, és ez olyan szinte ér el, hogy a macska folyamatos "túlélő-üzemmódban" létezik, mindentől retteg a gazdái miatt. Ha már hozzátok így került, akkor már az elejétől terápiás segítségre szorult volna.

Távolról sem vagyok macskaszakértő, de már a harmadik sziámi macskám van. Kicsit mindegyik vadabb volt az átlagnál, de ugyanakkor nagyon is gazdisak voltak, a mostani annyira ragaszkodik, hogy mindenhova követ. Olykor-olykor nem kell vele úgymond semmit se csinálnom, nem kell simogatnom sem, meg semmi ilyesmi, csak legyek vele egy helyen, máskor meg állandóan bújik hozzám, ugrik az ölemben, hogy rajtam aludhasson. Ez is szokott olyat, hogy gondol egyet, és megharap, vagy megkarmol, de nem teljes erőből, csak amolyan "játékosan".

Nem olvastam utána, de eddig azt tapasztaltam, hogy a sziámik kicsit önérzetesebbek, pedig sem a családban, sem az ismeretségi körömben nem volt olyan macska, akinek ne tudtam volna a bizalmába férkőzni. Szerintem egy kicsit genetikailag is ilyenek, ez visszaüthet a te macskádban is - de ezt nálam okosabbak biztosan jobban tudják.

Az udvaron lévő kóbor macska csak úgy eldöntötte, hogy márpedig ő nálunk fog lakni. Eleinte csak vadászgatott magának, nem törődött azzal, hogy mi is adtunk neki enni. Ahogy elfogyott az elfogható préda, rá-rá járt az ételre, de ha meglátott minket 10 méterről, már menekült el. Mára oda jutottunk, hogy ha hazajövök, már a lépcsőn ülve várja, hogy megetessem, és meg is tudom simogatni. Ehhez mondjuk sok óra kellett, míg szépen közelebb mert jönni, és elfogadta a kinyújtott kezemet. Ezt a konkrét állatot csak így tudtam megszelídíteni. Nem tudom mi lehet a bevált módszer, de a szakirodalom biztos foglalkozik ilyenekkel is.

Cicáknál olyankor is agresszív és támadó lehet a viselkedése, ha valami állatorvosi bajuk lesz.

Én a helyedben elvinném kisállatorvoshoz a cicust. Az is lehet, hogy csak simán szegénykének be vannak gyulladva a fogai, és ez okozza neki az egészet.

Volt már hogy menhelyre visszaadtak cicust, mert az a gazdik elmondása szerint kezelhetetlen volt, holott csak állatorvoshoz kellett volna elvinni. Kihúztak pár cicafogat, és utána újra hepi volt.