Kisfiú vagy kislány cicát érdemesebb lakásban tartani?

Semmi nemhez köthető különbséget nem tapasztaltam.

Volt ölbecica kandúrom és nőstényem is.

Ez leginkább a személyiségétől függ. Nekünk azt mondták a menhelyen, hogy a lány cicák bújósabbak valamennyivel.

Most van egy kis kandúrunk, egész nap bújik hozzánk, mintha muszáj volna, a lány csak ritkán jön oda magától, általában a simogatást is csak tűri. Régen kandúrunk volt, ő mindig az ölünkbe feküdt, de ha elkezdtük simogatni elment, hogy hagyjuk békén 🤷🏻

Egyébként szerintem is érdemes figyelembe venned azt inkább a nemnél, mint amit 10-es is írt, hogy hogyan kell majd ivartalaníttatni. Egy dolog, hogy a kandúrt olcsóbb, nyilván nem ez lesz a döntő érv, hanem sokkal egyszerűbb. A lánycicának egy nagy hasi műtét az ivartalanítás, két hét lábadozással. Nincs az a gallér vagy ruha, amit ne tudna magáról letépni, kiszedi a varratokat, elfertőződik a sebe, állandóan figyelheted, hogy mit csinál.... Nálunk a lánycica a bújósabb, de pokol volt az a két, amikor ivartalaníttattuk.

Jó, mondjuk a fiúcicánál meg jó esély van rá, hogy struvitköves lesz ivartalanítás után, és ha amiatt mondjuk otthoni katétert kap, az sem egy leányálom. Érdemes olyan táppal etetni, amivel ez megelőzhető.

Ez nagyban attól függ, hogy mikor hozod el a macskát, hány hónaposan/évesen, hogyan nevelkedett eddig. Ha jórészt csak macskák között szocializálódott, akkor nagyon már nem fog megváltozni a természete. Maximum EGY embernek megfogja engedni hogy rendesen megsimizze, akihez néha odamegy vagy melléfekszik, de a többi embertől távolságtartó, félős lesz, és nem igazán lesz mindenkivel bújós cica. Nekünk az első cicánk ilyen, ő nőstény. 6 hónapos koráig kb 10 macskával együtt élt egy külön kialakított macska szinten, ahová csak a tenyésztő lépett be etetni őket. És ennyi. Ő nagyon-nagyon félt mikor elhoztuk, hetekig alig láttuk. Kb 1-1,5 hónap után engedte meg csak nekem, hogy megsimogassam. Néha megengedi a simit, viszont nem tudom felvenni őt a karjaimba, mert egyből ugrik le és karmol. Nem igazán szereti ha hozzáérnek, ha jön valaki hozzánk egyből bújik el, és addig ott marad, míg az illető el nem ment. Soha nem alszik bent velünk a hálóban, be sem jön. Engem szokott néha követni, jön utánam, gondolom ezt is csak azért, mert én adok neki mindig kaját, így bennem megbízik. Szóval igen, ő a kemény dió :D

Ha viszont születése kora óta emberhez lett szoktatva a macska, például egy család ahol több ember van, ott mozog közte mindenki, hallja az emberi hangokat, érzi a szagokat, nem bántják és nem kiabálnak vele, akkor sokkal könnyebb dolgod lesz. Az ilyen cicák nagyon közvetlenek lesznek, bújósak, folyamat beszélni/nyávogni fognak hozzád, keresni fogják a társaságod. A mi kandúr macskánk ilyen. Őt 3 hónaposan hoztuk el a tenyésztőtől, most 1 éves, de szinte levakarhatatlan :D mesélte a tenyésztő, hogy vele mindig játszottak a gyerekek, együtt TV-ztek a cicával a nappaliban, meg ilyenek. Ő nagyon hagyja a gyömöszölést, nagyon emberbarát, akár idegenekkel is. Mikor őt elhoztuk, pár perc múlva már ugrándozott a kanapéra, össze-vissza szaladgált, nagyon könnyen feloldódott, és egyáltalán nem félt.