A kóbor macskák kölykeit ha fiatal korukban hazahozom, akkor képes begyógyulnia a sebeiknek?

2-es.: Kiváncsi lennék, ha téged egyik percben bántalmaznának és fel akarnának akasztani, majd elvinnének egy vadidegen környezetbe, mit csinálnál. Szerintem mivel nem éreznéd magad biztonságban, foggal-körömmel azon lennél hogy menekülj, és mentsd a kis életedet. Az állattartáshoz türelem IS kell bizony. Az meg alapvető, hogy egy traumatizált macskát nem hagyok egyedül a lakásban a második napján.

Szóval, kedves kérdező; simán szocializálódhatnak a cicusok! :)

#2 az a gond, hogy amit te elvársz ahhoz emberi értelem szükséges, ez meg csak egy állat. Azt, hogy fel akarták akasztani a macska nem tudja felfogni. Ha csak beszéltek róla akkor biztosan nem, de ha már a kötélről szedtétek le, akkor is csak annyit fog fel belőle, hogy vadidegenek bántották, utána vége lett és egy másik vadidegen bezárta valahová. Azt, hogy te szereted és benned megbízhat elég sok idő megtapasztalni. A lakás szétszedése történhetett azért is mert menekülni akart a trauma után (ahogy már írták is), de azért is, mert soha nem volt lakásban előtte és nem tanulta meg, hogy ott hogyan kell viselkedni. Erre egyébként az ember gyerekeket is meg kell tanítani, erről kisgyerekes szülők is tudnának mesélni.

Kérdező, a kismacskák megszelídíthetőek, de nagyos sok idő és türelem kell hozzá. Ha sikerül is, akkor is könnyen előfordulhat, hogy csak veled lesznek szelídek, mástól ugyanúgy menekülni fognak. Nem feltétlenül érte őket trauma egyébként. Ha nem szokik emberhez nagyon korai életkorban a legtöbb macska megmarad félig vagy teljesen vadállatnak, és mint ilyen nem bízik az emberben. Kb. az egyetlen háziasított faj egyébként ami képes erre.

Hozzánk két 4-eshez hasonló cica került, alig tudtuk megfogni őket, karmoltak, haraptak, fújtak, köpködtek (!!!), aztán a garázsban "szocializálódtak".

Mivel dolgoztam, minden délutánom abból állt, hogy miután hazamentem, beültem hozzájuk némi kajával, és vártam, hogy szokjanak.

Egyre közelebb merészkedtek, végül teljesen szelídek lettek, de azért az is látszott, hogy eltérő személyiség volt a két cica. Az egyik nagyon kedves és okos volt, egész nyugodt is, a másik pedig végig szeszélyes maradt, ráadásul hetente változott, hogy engem vagy férjemet szereti-e jobban :)

De sikerült szocializálni őket, fő a türelem, ez a lényeg :)