Nem éreznétek lelkiismeretfurdalást ha csak a szépsége miatt egy tenyésztői macskát vennétek ahelyett hogy mentenétek egyet?

Egy percig se.

Egyreszt egesz eddigi eletemben csak orokbefogadott allataim voltak, szoval en mar letudtam a reszem boven szerintem ebben az egeszben 😂

De ha meg nem igy lett volna, akkor se tartozol se te, se en senkinek, nem attol leszel jo vagy rossz ember, hogy orokbefogadsz vagy sem. Tokmindegy.

Masreszt meg vagyok olyan onzo, hogyha en szeretnek valamit, akkor megveszem magamnak es leszarom masok velemenyet.

Tenyesztotol vasarolni nem bun, csak szaporitokat nem szabad tamogatni, ez a lenyeg.

Mentett cicák között is találhatsz gyönyörűeket. Nekünk pl. az egyik mentettkénk (valószínűleg) sziámi-keverék, hatalmas kék szemekkel, részben fókajegyekkel, de - ahogy a fajtára is jellemző a színváltozás - nála az egyéb színjegyek erősödtek fel néhány év után, baromi különleges teknőctarka színezettel lettek így kombinálva a fentiek. :)

Emellett néha fajtamacskát is lehet örökbefogadni, de nyilván azokra nagy a túljelentkezés.

Emellett ha egyszer nagyobb lakásunk és annyi felesleges pénzem lenne, amennyi nincs, akkor megeshet, hogy fajtamacskát is választanánk a mentettek mellett, mert vannak fajták, amik nagyon tetszenek.

De ugyanakkor van olyan mentett cicás ismerősöm, aki pl. képtelen megérteni, hogy ha valakinek már van mentettje, akkor minek vesz mellé pedigrés macskát. Szóval ez emberfüggő.

Viszont szeretném hozzátenni, hogy ezzel a motivációval, amit itt leírtál, nem biztos, hogy szerencsés lenne belevágni a cicatartásba. A macskának se lenne jó, ha rá vetíted ki minden problémádat, és neked se.

(Mi lenne pl. ha sikerülne "beleválasztanod" a cicába, és egy olyan személyiség lenne, aki nem dédelgetős? Netán félénk, adj enni és rám se nézz típus? Akkor a nagy magányodban kapnál még egy "pofont", hogy a macskaseszeret. Érted, mire gondolok?)

Ha így nézzük, akkor minden ember aki nem nevel legalább egy árva gyereket, az egy ganéj.

Túlgondolod.

Nem lenne lelkiismeret-furdalásom, mert eszembe nem jutna ennyi elhagyott, kidobott cica mellett tenyésztőtől venni.

Aki igazán macskát szeretne, annak mindegy, milyen, hisz mindegyik ugyanúgy képes szeretni.

Én sajnos most vesztettem el az enyémet 4 hónap után, mert volt egy alap betegsége, az vitte el.

Elképesztően boldoggá tettük egymást, pedig úgy került hozzám, hogy járni is alig bírt, olyan rossz állapotban. A törődéstől, szeretettől, megfelelő táplálástól olyan erős és szép cica lett, hogy alig lehetett ráismerni. De én mindig ugyanúgy szerettem.

Nyilván nem tartozol senkinek magyarázattal, de azért én elgondolkodnék a helyedben a menhelyen. Én még nem láttam ronda cicát, csak elhanyagolt és boldogtalant. Ez pedig csak rajtad múlik.