Természetileg különböznek a macskafajták?

Természetesen létezik fajtajelleg a macskákat illetően is. Azonban az nem azt jelenti, hogy ha egy fajtáról azt mondjuk, hogy a "legokosabb", akkor minden egyede is kiemelkedően okos. Tehát létezik fajtajelleg, de ezzel párhuzamosan létezik az egyedi szóródás is. Egy nagyon okosnak tartott fajtán belül is ki lehet fogni butuskát. Az emberi tudatos tenyésztői beavatkozástól független házimacska populációban is ki lehet fogni feltünően értelmes vagy lenyűgöző szépségű, az ember számára vonzó személyiségjegyekkel rendelkező példányt is, mégpedig nem is olyan ritkán, de az alapvető különbség a két csoport között az, hogy a házimacska esetében ez lutri, a fajtatiszta állományban viszont a fajtajelleggel nem bíró egyedek a kivételek.

Igen, a Maine Coonok, a macskavilág óriásai tényleg nagyon nyugodtak, szelidek, rendkívül jól kijönnek más állatokkal is, sok gazdi azt mondja, kutyaszerű vonásai vannak.

A bengáli elsősorban a mintázata miatt divatos, rendkívül atlétikus, nagy mozgásigényű fajta, ezért nem mindenkinek való, mert bár csodálatos nézni ahogy szétszedi a lakást, de nem mindenkinek van elég tere, hogy elegendő helyet biztosítson a sportolásához. Nem az a bújós, öledbe fekszem ragaszkodó cica. A Devon Rex például sokaknak furcsa külsejű, de annyira ragaszkodó, az embert feltétlen elfogadó fajta, hogy nem lehet neki ellenállni. Aki nem tapasztalta, el sem tudja képzelni.

A burma macska (NEM a burmai szent templommacska) szintén az értelmesebb fajták közé tartozik, nem mindegyik, de sokan közülük apportíroznak, pórázon sétálnak, kifejezetten szeretnek az emberrel kommunikálni és szeretik a kutya társaságot.

A mai modern sziámi és orientális fajták rendkívül érzékeny idegrendszerű állatok, a burmánál is intenzívebben kommunikálnak az emberrel, de nem mindenkinek valók és az erőteljes hangjuk is sokakat elriaszt. Amit régebben sziáminak ismertünk, azokat már Thai macskaként tartják számon, a mai sziámiak már nem azok

A perzsák sokaknak okozhatnak meglepetést mert egyáltalán nem olyan leteszem és ott marad kispárnák!

A szőrtelen cicák megosztóak, mert elsőre a legtöbb ember nem tudja értelmezni a külsejüket, de aki ezen túlteszi magát az nagyon bújós, ragaszkodó, könnyű természetű barátot kap, akinek az érintése fantasztikus érzés. Babapopsi.

Na de. Az emberek kis százalékának van szüksége és igénye fajtatiszta macskára. Aki azt mondja, ez az egész hülyeség, macska az macska, annak még mindig van két lehetősége. Egyáltalán nem tart macskát vagy házimacskával osztja meg az életét.

Én is csak annak a kisebbségnek javaslom a fajtatiszta macskát, aki rászánta az időt, megismerte a fajtát, rájött, hogy beleszeretett, nélküle nem lenne teljes az élete, van rá pénze és lakásban tartja, jobb esetben zárt kifutóval az udvarra.

Személyes tapasztalatom; 1 bengálim van, 1 sziámi. Anyámnak 1 brit, 2 skót.

Bengáli:

Minden reggel rajtam fekszik. Imád összebújni. Este mellettem alszik. Nyugodt természetű. Szeret játszani botos jatékokkal, de hamar kimerül. Többre értékeli az ablakban napozást, jó kajálásokat,paplanba betakarózva szundizást. A gyerekeket, és más állatokat (a sziáminkon kívül) ki nem állhatja. Ha meglát egy kinti macskát, befeszül minden izma, morog. Látszik rajta hogy megölné. Idegen felnőttekel szemben érdeklődő. Remeg a farkincája örömében, ha vendégünk van. Nagyon beszédes, főleg ha unatkozik vagy ha kizárom valahonnan (pl wc).

Nem szedi szét a házat. Élesíteni is kaparón szokott.

Sziámi: Ő is nagyon bújós, szeret rajtam feküdni, este velem alszik, ölelem. Puszit is szokott adni. A hajamat nyalogatja. Más emberrel viszont nem ilyen kedves. Nem veheti fel senki se rajtam kívül. Üt, rugdosódik, és köpni is szokott ha nagyon ideges. Az élettársamat is leköpi ha bepöccenti 😂 A gyerekeket ő is utálja, de más állatokkal viszont elfogadó.

Okos. Kitudja nyitni az ajtókat. Van cukormókusunk, akiknek tolózáras a ketrecük. Na ezt is ki tudja nyitni. Szinte egész nap aktív. Álmában is mozog a keze, annyira nem tud nyugton maradni. Minden jatékot szeret, imád futni, kergetőzni. Teljes ellentétje aktivitás terén a bengálimnak.

Brit;

Egyedül alszik cicabútoron. Nap közben lusti, este fele játszik 1-2 órát botos játékkal, plüss egerekkel. Csak az simogathatja, akit kedvel. Ha nincs barátságban az illetővel akkor visít. Olyan hangokat ad ki, mintha fizikai fájdalmat okoznának neki. Elhúzódik pislogva, mintha verni akarnák. Esetleg el is fut. Kb 2 év alatt lettem nála megtűrt személy. Felvenni viszont nem vehetem fel anélkül hogy ne visítana. Simizni is addig lehet, amíg el nem tolja a kezem. Olyan feje van hozzá, mintha azt mondaná : "köszönöm NEM! ELÉG"

Idegenektől nem fél, a gyerkeket se utálja.

Skótok:

Lustik ők is. Senkibek nem maradnak meg kézben, de simizni lehet őket. Nagyon barátságosak idegenekkel is. Nem kell évekig küzdeni a kegyeikért. Beszédesebbek mint a brit. Kevésbé kényesek, jobban tűrik a fésülést és körömvágást is.