Tényleg én vagyok a rossz, ha kiengedem a macskámat?

Tesóm városba költözött egy talált, megmentett macskával, ami már akkor 1-2 éve megvolt neki. Főút mellett lakott, ez olyan macska volt, ami nem próbál átszaladni az autó előtt, hanem megvárta az árokszélen lapulva, amig nem jön 1 sem és akkor ment át. Panelba költözött, aminek volt kertje. A macska nem szokta meg, hogy nem mehet ki. Mindig sírt, hogy ki akar menni. Alkuként minden este olyan 10 felé, kiengedte a macskát. Az elvolt lent éjszaka, reggel meg jött, hogy akkor mostmár enne, meg aludna. Tesóm megszeretgette, megetette, aztán elment dolgozni. Addig a macs aludt. Du tesóm hazament, a macs felébredt, elvoltak, este megint ment le. Néha-néha előfordult, h napokig nem jött haza. 1x, 6 napig nem jött haza. Amikor előkerült olyan beteg volt, hogy nem tudott feljönni a lépcsőn. De meggyógyult. Tizensok évet élt így, boldog macskaként.