Mardos a lelkiismeret, hogy talân rosszul döntöttem, ès nem kellett volna elaltattatni a cicàmat?
Hétfőn el kellett altatni a 20 èves cicàmat. Szinte mèg mindig nem térek magamhoz, ès nem is hiszem el, hogy nincsen többè. Úgy kezdődött az egèsz, hogy szaruhártya fekély lett a jobb szemèn, az orvos először csak cseppeket írt rà, de az nem hasznàlt, aztán csúnyán elkezdett neki gennyesedni, az egèsz szemèt beborította, a làtàsa is elment rà..:( 6 napon keresztül kapta az injekcióban a fájdalomcsillapítót
ès az antibiotikumot. A szemkivètel merült fel, többször is, de ugye màr a kora miatt, nagyon rizikós lett volna az altatàsa, azt mondta az orvos. Aztán elkezdett picit "szebb" lenni a szeme, az orvos azt mondta, hogy úgy néz ki, talàn elkezdett megynyugodni a folyamat, ès bent maradhat a szem. De aztán elkezdett kijönni a lencse a szemből, ami elèg ijesztő látvány volt. Majd a 7. napon a cica elkezdett bevizelni (egyèbkènt, ez màr nyàron is előfordult párszor, de olyankor nem volt számára azonnal elérhető helyen az alomtàlca) majd utàna egyből jött a nagyon sötét kaki is, illetve ezek utàn vèrt hànyt, illetve màr reggel is, nagyon sötètet.. Azonnal rohantunk vele az ügyeletre, ahol kapott gyomorvédőt, k2 vitamin, hányás csillapítót, meg még valamit, szuriban. Ott azt mondta az orvos, hogy koràhoz képest jó àllapotban van, csak kissé dehidratàlt. A szemètől viszont el volt àjulva, hogy mennyire csúnya, ès mondta, hogy ez nem maradhat bent. Majd hazajöttünk, nem kért enni, de azt is mondtàk az ügyeleten, hogy csak ha èhes, akkor adjunk most neki. Este vittük vissza a mi orvosunkhoz, aki adott neki valamilyen injekciót, amiben sajnos nem tudom, hogy mi volt.. Próbàlta pasztàval is kínálni, amit szoktak szeretni a cicàk, de nem kért. Majd màsnap reggelre megint lett egy rosszullète, bepisilès, majdnem fekete kaki, egyből utàna, ès lógott a nyelve, szinte összeesett a padlón, nem bírt felkelni, nekem kellett őt betennem az àgyba. Utàna màr tènyleg semmilyen kaját nem fogadott el, csak ivott, látszott, hogy ki van szàradva. Közben meg lett a vérvétel eredménye, a lipàz magamasabb volt, jóval, az UREA is, ami a vese egyik èrtèke, illetve a cukra is, 11.6. Az orvos azt mondta, ha nem eszik, nincsen jó àllapotban, így biztosan nem bírnà ki a műtétet, az infúzió szóba került, csak màr a vérvételt is olyan nehezen viselte. Azt mondta az orvos, hogy el kell gondolkodni az elaltatàson. Èn aznap mèg nem voltam erre készen, de este rosszabbul lett, megint bevizelès, bàr elindult az alomhoz, csak nem ért ki, utàna rögtön kaki, majd gyakorlatilag összeesett a padlón, eldőlt, nem bírt felàllni. A karjaimban vittem ki az autóba, ahogy el volt dőlve, nem tudott mozdulni, fájdalmasan nyàvogott. Egy màsik rendelőbe mentünk, este, ahol az orvos megállapított, hogy gyomorvèrzèse van, a szèkletèben is vèr van, vashiànyos, ki van szàradva, meg a nyàlkahàrtyàin is látszott, hogy ki vannak fakulva, azt hiszem, ezt mondtàk. Az orvos azt mondta, hogy nagyon szenved. Először infúziót akart neki bekötni, de azt mondta, hogy nem ígèri, hogy látványos javulás fog tőle bekövetkezni, ès èjszakára bent kell tartaniuk. Azt mondtam, hogy nem akarom, hogy tovàbb szenvedjen, így az eutanáziàt kértem.. Azóta sem tudom, hogy jól döntöttem-e, csak a segèlykèrő nyàvogàsa van a fülemben, ès hogy èn mègsem segítettem rajta. Azt tudni kell,hogy koràbban màr voltak gondok a vesèjèvel, ès nyàr óta làttam rajta, hogy lehetnek fájdalmai, de magához képest jó volt az ètvàgya, ès azt gondoltam, akkor nem lehet olyan nagy a baj, de ezt nagyon rosszul gondoltam. A szemműtètet valószínűleg nem úsztuk volna meg, ha fel is èpül, ès ilyen èrtèkekkel nem tudom, hogy èlte volna túl az altatàst, plusz azt sem akartam, hogy utàna szenvedjen..:( A kezelőorvosa azt mondta, hogy lehetett daganat bàrmi a háttérben, màr ebben a korban.
Nyáron mèg csinàlt olyan furcsa dolgokat, hogy sehol sem találtam, ès az àgy alà volt bebújva. Azt hallottam, hogy fàjdalmukban oda bújnak be, ez igaz? Úgy érzem, hogy túl könnyen mondtam le róla, amikor az èletem volt, ès nem is próbáltuk őt
megmenteni...:(
"csak a segèlykèrő nyàvogàsa van a fülemben, ès hogy èn mègsem segítettem rajta"
De. Segítettél. Már nem szenved szegény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!