Jó ajándék lenne neki?

Ne haragudj, de ez nagyon rossz ötlet. Normális helyen (menhely, tenyésztő) ki sem adják, ha előadod, hogy ajándékba kellene másnak, olyannak, aki jelen sincs.

Állatot egyrészt úgy veszünk/fogadunk örökbe, ha a család tagjainak (mármint nyilván akik vele egy háztartásban fognak élni, nem a huszadik unokatestvérnek) szimpatikus az adott példány. Nem cukiskodunk ilyen meglepikkel, mert ha rosszul sül el, akkor nem csak visszavisszük a boltba a blokkal, itt egy élőlényért kell felelősséget vállalni és akkor illik felkészülni ilyen eshetőségekre is. Másrészt ha anyukád töltené vele a legtöbb időt és neki lenne ajándék, nem gondolod, hogy elsősorban neki kéne kiválasztani a cicát? Lehet, aki neked eszméletlenül tetszik, az neki nem fog.

Egyébként tiniként én is akartam ilyet csinálni, mikor nagymamám kutyája meghalt. Szerencsére a szüleimnek helyén volt az esze és leállítottak, hogy ilyet nem csinálunk, tiszteletben kell tartani a mama gyászát, döntését. A kutyus 11 éve halt meg, nagyimnak azóta se lett másik, mert egyszerűen ő is úgy érzi, hogy nem fog tudni már úgy szeretni egyet sem, mint őt.

Én bízok a sorsban. Amikor a cicánk elpusztult, pár napra rá találtunk egy kiscicát. A szomszédunk utolsó kölyök macskája volt. Úgy volt hogy elviszik, de végül nálunk maradt. Nem voltak otthon és az anya cica nem ment oda a kicsiért reggel. Áthoztam, aztán picit megetettem, játszottam vele. Vissza tettem a helyére, de átmászott. Kiválasztott engem.

Anyukádat meg fogja találni a cicája. A lelke a következő macskában lesz. Nem az akit kicsin és cukin kapsz. Hanem aki önszántából odaszokik