El kellett válnom a cicámtól. Valakinek hasonló tapasztalat?

Sziasztok!

A történet elég hosszú lesz, de igyekszem rövidre fogni. Kérlek ne ítélkezzetek fölöttem, azt tettem amit tenni tudtam egy ilyen helyzetben:

Párommal az ősz elején a panel lakásunk előtti parkolóban nagyon kedvesen odajött hozzánk egy cica. Kedveskedett, szép volt és persze éhes. Úgy tűnt, mintha lett volna már gazdija. Nem hagytuk ott, mert követett minket, tehát magunkhoz vettük. A közösségi oldalakon elkezdtük keresni a gazdiját, aki sajnos nem került elő. Amikor láttuk, hogy nincs gazdi, elkezdtük hirdetni úgy, hogy valaki nem szeretné-e magához venni? Itt kiemelném, hogy a jelenlegi lakás amiben élünk sajnos csak albérlet ahol hosszú távon nem megengedett a kisállat tartás. Ez a macska is fű alatt volt itt, egyikünknek se volt szíve az utcán hagyni. (Illetve időközben megkérdeztük a tulajt, hogy nem gondolta-e meg magát véletlen kisállat ügyben, de sajnos nem). A mai napig nem tudjuk, hogy mennyi ideje lehetett utcán, de az első székletében rengeteg műanyag volt :(

Tehát: neki kezdtünk az álomgazdi keresésének. Ezután 1 héttel később 2 nő el is vitte a macskát, mondván, hogy nagyon hasonló mint az előző macskájuk volt, és szeretnék magukhoz venni.A cicáról tudni kell, hogy nagyon bújós, kedves, okos természettel rendelkezik. Úgy tűnt minden rendben lesz.

Azonban másnapra már kaptam messengeren keresztül videókat a friss gazditól, hogy a macska nagyon agresszív náluk, plusz nem eszik, nem iszik, alomra se megy. Kértem őket, hogy legyenek a macskával türelmesek, meg kell szokni megint egy új helyet, de almot, enni és inni rakjanak ki a közelébe. Természetesen a rengeteg magyarázat olyan volt, mintha a falnak mondanám. Hiába kértem őket, hogy ne piszkálják a macskát, sorra kaptam olyan videókat, hogy pokróccal próbálják a befordult macskát simogatni, elkapni aki persze erősen fújt, támadott, és semmit sem evett. Ezt 3-4 napig bírtam tehetetlenül nézni, majd elhoztam tőlük a macskát. Amikor a cicáért mentem, szembesültem azzal, hogy milyen undorító környezetbe került (büdös, poros, dohos stb.).

Hiába téptem a szám, hogy legyen a macska közelébe minden kitéve, sajnos nem volt... se kaja, se semmi. Amikor érte mentem, rögtön előjött, bújt hozzám és egy kis kaját is elfogadott. Hazaérve, pedig teljesen lehiggadt és ment minden tovább.

Ekkor megnyugodtam, hogy legalább biztonságban van. A macska megint bújóssá vált és kedvessé. Azonban nagy gondban voltunk párommal, mert tudtuk, hogy örökre nem lehet itt, hiszen ez egy albi, ahol nem engednek ilyesmit. Ráadásul nagyon kicsi is a lakás egy olyan mozgékony cicának mint akiről mesélek. Elkezdünk nézni a környéken más albikat, de egyik se volt kisállat barát. Saját lakás még odébb van, egyelőre ha vért izzadok se tudok venni. Tudniillik, hogy 8 hónap múlva lesz meg az a pénz ami önerőnek kell és amivel neki indulhatunk a saját lakásnak. Kértük a családtagokat, hogy nem tudnának - e segíteni? Vegyék magukhoz a cicát, mi állunk minden költséget, megyünk gondozzuk, csak arra a kis időre szállásolják el, amíg meg nem lesz a saját otthon. Sajnos különböző okok miatt mindenki nemet mondott erre a kérésre.

Időközben egy kollégámról kiderült, hogy ő szeretne macskát. A kollégám nagyon rendes, okos, minden körülmény adott is nála ami egy cica gondozásához, jólétéhez kell, volt már mentett cicája is. Persze, neki nem csak átmenetileg kell hanem örökre.

Mivel ennél jobb megoldás nem volt, úgy döntöttünk, hogy akkor neki adjuk.Tegnap jött el az a nap amikor odaadtuk neki a cicát. A macska nagyon bátran körbenézett a lakásban, tetszett neki a nagy tér, persze sokszor bújt mögénk és onnan nézelődött. Aztán amikor elmentünk elvileg már nem volt ilyen kis bátor/érdeklődő. Bebújt a kanapé alá és ki se jött.

Azóta nem tudom, hogy mi történt az este, de félek attól, hogy nem eszik majd megint :( Tudom, hogy a macskáknak 9 élete van,és elég alkalmazkodóak, de az előző rossz tapasztalat alapján van bennem félsz, akkor is, ha saját szememmel láttam, hogy micsoda fantasztikus helyre került.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a macska, és ő is szeretett minket. Bár, az utcáról hoztuk, mégis itt mindig azonnal evett, vagy kért kaját. Azt is tudom, hogy a macskáknak stresszes a változás, idő kell nekik, türelem stb. Mégis folyamatosan gyötör valami :( Hiányzik ez tény, bár tudom, hogy jó kezek között van, mégse bírom abba hagyni a sírást, mert őszintén: csak az a kérdés foglalkoztat, hogy mi van ha mégis valami baja lesz, mert mi nem vagyunk ott neki?

Kérek mindenkit, aki volt hasonló helyzetben, vagy csak átérzi amiről mesélek, írjon tapasztalatokat, véleményt. Úgy érzem, hogy erre lenne szükségem, hogy racionalizálni tudjam a helyzetet.