Körülbelül mikor számíthatok arra, hogy könnyebb, vagy legalább elviselhetőbb lesz a helyzet?

2 éve találtunk egy kb 3 hetes kiscicát. Rögtön állatorvoshoz vittük, ő mondta, hogy etetni kell még tápszerrel, 2 óránként ennie kell és hogy hívjuk fel a helyi menhelyet, vigyük ki, majd ott a gondját viselik. Egy borzasztóan lepukkant és túlterhelt helyet képzeljetek el, úgy voltam vele, hogy ott biztosan nem hagyjuk a cicát...

Mi neveltük fel, már 2 éves "nagylány". Viszont a napjaink még ugyanolyan szörnyűek, mint amikor picike volt. Sőt, rosszabbak, mert akkor legalább csak evett, játszott és aludt. Most felmászik mindenhová, de sok helyről nem tud lejönni, olyankor én mászok utána (pl. szekrények teteje, függöny teteje). Ha esetleg 10 percig másra figyelnék, mert főznék, sütnék, esetleg mosdóba mennék, fürdenék, vagy olyan "luxusra" fordítanám az időt, mint az olvasás, tanulás, Netflixezés, akkor mászik fel rám és közben ordít, mintha nyúzná valaki. Amíg picike volt, vagy 1-1,5 kg, ez nem volt akkora baj, mert nem is fájt annyira, meg simán tudtam úgy csinálni a dolgomat, hogy az egyik kezemben ott volt ő. De már 4,5 kg, ezért mikor elindul a lábam szárán, eléggé megérzem és már egy kezemben sem fér el, nem tudom fogni fél órán át pl.

Alvás ugyanez, csak akkor hajlandó aludni, ha én is ott fekszem vele. Mászik rám, a nyakamba, arcomra. Ha megmozdulok, ő is azonnal felkel. Napközben ezért nagyon keveset alszik, de éjszaka pótolja általában 9-10-től hajnali 4-5-ig alszik. Ez a másik, hogy este, elalvás előtt készítek neki ki a konyhába és a szobánkba is enni, inni, hogy kiszolgálhassa magát. Mégis minden hajnalban ébreszt minket, általában először nyomogatja a férjem és az én szememet is, utána a hajunkat piszkálja, majd ha erre sem mozdulunk, elkezd vigasztalhatatlanul nyávogni, amíg legalább egyikünk fel nem kel hozzá. Utána minden jó, elkezd enni, hozza a játékait, nincs gond. Amíg el nem kezdjük a reggeli készülődést, akkor ismét egy 20 perces hisztiroham következik részéről.

Amíg pici volt, ráfogtam arra, hogy azért ilyen, mert csak minket ismer, mi vagyunk neki a család. Utána elkezdett tüzelni, gondoltam azért is ilyen. De már 1 éve meg lett műtve, és még mindig... Ne értsetek félre, nagyon szeretjük és sosem tudnánk bántani, vagy lemondani róla. De jó lenne már egy olyan reggel, amikor magamtól ébredek 6-7 körül, vagy ha úgy tudok megfőzni egy ebédet, hogy közben nem bontja le rám a konyhát azért, mert nem tudom a kezemben tartani végig.