Lehet ennyire hálás egy macska ?

Majd mostantól macskapárti leszel.:) Én is így voltam. Távolságtartóak a macskák többnyire, de ez azért van, mert félnek, állandó veszélyben van az életük. Ha valakit kiválasztanak vagy valakiben megbíznak, ahhoz ugyanúgy ragaszkodnak, mint a kutyák. Az én gazdátlan cicám a 1,5 éves gyerekemet választotta ki. Nyílegyenesen odament hozzá. Akkor még azt hittem, a szomszédé. De ők csak etették, nem tudták összeszoktatni a saját macskáikkal, menhelyre akarták vinni. Én tudtam, hogy menhelyen egy cicának annyi. Ő meg olyan kedves volt. Csináltam neki egy hőszigetelt házat a hátsó kertbe, ahova kutya nem mehet és minden nap vittem neki enni, a kislányommal meglátogattuk. Aztán ivartalanítani kellett, 10 napra bezártam. Azt hittem, ha egyszer végre szabad lesz újra, soha többé nem látom. Szegény 15-20 órákat kuksolt egyedül a fenti fürdőszobában vagy lent a cicahordozóban, nehogy a kutyák bántsák. De tényleg soha többé nem tudtam levakarni. Pedig enni kapott volna a hátsó kertben is. De jött rendületlenül, a frászt kaptam, hogy az 5 kutya egyszer széttépi. Kifigyelte, mikor van délutáni alvás a gyereknek, akkor a kutyákat is becsuktam, hogy ne ugassanak és a cica akkor jött előre. És felnyávogta volna a gyereket, úgyhogy onnan kezdve a macska is délutáni aludt a cicahordozójában. 1-1,5 év múlva már bent a házban elkezdtem szoktatni a kutyákkal. Biztos előbb is lehetett volna, de nem mertem. Kint sokszor felzavarták a fára, de ha nagyon akarták volna, szétszedhették volna. A törzspad volt a törzshelye. Rátettem a cicahordozót, hogy jelképesen be tudjon menekülni. Onnan bármelyik kutya leszedhette volna, de nem tették. Nem sokkal később már a macska volt az úr a házban. Ő feküdt a szivacs kellős közepén, még 2 kutya elfért volna mellette, de a kutyák csak a kőre mertek feküdni tőle. A kutyáim elmentek mind, mert közben megöregedtek.:( A cica még mindig meg van. Már 10 éves lehet. Nem zárok be senkit. Jó helyen lakunk, az út nem túl forgalmas, nagy rét, erdő a hátunk mögött. Azóta még 2 cicát fogadtunk be. Na akkor volt sértődés. Nem a kutyákkal volt nehéz összeszoktatni őket, hanem az első macskánkkal. Vérig sértődött, hónapokig nem volt hajlandó bent aludni, meg se simogathattam, mert felfújta magát, reszketett az idegtől, pedig nagyon bújós cica. Aztán egyszer 2 órán át nem engedtem ki az ölemből, bármennyire berzenkedett is ellene, másnap meg kaptam tőle egy cickányt a küszöbre. Képes volt ezért reggel felnyávogni. Még egyszer kaptam egy hét múlva. Aztán soha többé, se előtte, se utána. Pedig már 6,5 éve velünk van.:D

A miénk is ilyen. Mi egy bolt előtt találtuk, oda jött hozzánk (pedig bárki máshoz oda mehetett volna). Bementünk a boltba és mindenkit körbe kérdeztünk, hogy tudják e kié a cica. Senki nem tudta így haza vittük. Feltettük a facebookra is hátha valaki keresi, de nem jelentkeztek érte. Így megtartottuk. Kiválasztott minket így ő ameddig él van helye a családban. Szoba cica és a legkedvesebb, legbújósabb akit valaha is láttam.

Nem csak mert éhes, szeretni is tudnak. A bizalomhoz viszont egy picit több kell. Adjál nevet neki, beszélj hozzá sokat és meglátod milyen gyorsan tanul. Az én macskám a kezemet a fejéhez húzza hogy simogassam meg például.

Nagyon örülök!😍