Miért ennyire bújós a cicám?

Majdnem 8 éves kandúr cicám az utóbbi időben (hétben) különösen bújós lett, szószerint egész nap hozzám akar bújni, az ölemben akar lenni, ha leülök, leguggolok, lefekszek valahova ő szinte egyből szemet vet rám és rámfekszik. Igazából a nap nagy részében a közelemben van, most nem járok el dolgozni, otthonról dolgozok, tehát igazából ennél több időt es figyelmet nem is tudnék neki adni, tehát nincsen elhanyagolva egyáltalán. Éppen ezért nem értem, úgy viselkedik, mintha alig-alig foglalkoznék vele,de így számomra elképzelhetetlen, hogy szeretethiánya legyen. Mindent megkap, kinti-benti cica (főleg benti)...

Sosem volt az a karmolós, önkényes macska, mint mások, különösen a kandúrokra jellemző lenne ez, de ő mindig is bújós, kedves, türelmes cica volt, amit én imádok benne, és őt is, csak olyan furcsa ez a viszonylag hirtelen hangulatváltozás. Mást nem vettem észre egyébként, a viselkedése a tobbi tekintetben a régi, sokat eszik es alszik :)

De mi lehet a háttérben? Valami baja lenne esetleg, amit így próbál jelezni? Ha eddig egészségügyi gondja volt, akkor magába fordult stb, tehát az egyértelmű volt. Nem hinném hogy ez a helyzet.

Arra gondoltam esetleg, hogy öregszik?! Ezáltal megváltozik a hormonháztartása, kevesebb termelődik vagy hasonló, talán ennyi idősen már több nyugalomra és szeretetre vágyik, de lehet butaság , csak találgatok. Mondjuk szerintem egy macska 8 évesen még nem számít idősnek,tudok olyat, akinek 18 éves a macskája meg 20.

Biztos azt gondoljátok, hogy túlspilázom, csak olyan rossz érzésem van mindig, amikor leülök, nincs szívem nem oda engedni, úgy ki tud nézni magának.. Így hát felengedem, simizem, puszilom, szeretgetem, de néha kénytelen vagyok lerakni, hiszen vannak teendőim, ekkor azonban olyan mintha tényleg nem törődnék vele és lelkifurkám van :D