Lehetséges, hogy egy macskacsaláddal foglalkozzon a kandúr?

A szomszédunkban lakik egy hölgy, akinek van egy nőstény cicája. Onnan tudom, hogy az övé, hogy folyton tőle szokott átugrálni a kerítésen, majd megáll a teraszunknál és addig nyávognak egymásnak a kandúrommal, ameddig ki nem engedem játszani vele. Ezután pár óra múla haza is jön. Korábban sose volt kijárós fajta, azt hittem, hogy olyan introvertált, mint én. A kandúrom, Abby (nem röhög, amikor a menhelyről elhoztam, esküszöm, hogy ez a név tökéletesen passzolt az úrinő fejéhez, azóta viszont a paripáéhoz hasonlító heréi kevésbé teszik őt nőiessé) sajnos nincs még ivartalanítva, tudom, felelőtlen vagyok, meg is kaptam érte a jussom, amit ki is fejtek.

(Mellesleg nemsokára ivartalanítva lesz, nyugalom! Ne öljetek meg!)

Egyszer csak nem jött pár hétig a cicus, Abby addig elvolt, elszórakoztatta magát, míg egy reggel át nem jött a korosabb hölgyemény, kezében egy kisebb ládával, amit a kezembe nyomott. Leraktam a padlóra, mert azért volt súlya, és benne volt három kiscica az anyukájukkal, pár naposak, maximum egy hetesek lehettek.

Természetesen felelősséget vállaltam a fiamért és befogadtam őket, de csak ideiglenesen, ameddig el nem lehet őket választani. Utána gondos(!) gazdiknak fogom adni a három csöppséget, akik nem lesznek olyan felelőtlenek, mint én Abbyvel. Az anyacica pedig vissza fog kerülni az eredeti gazdájához.

Na már most, hogy letudtuk a háttért és az előzményt, arra volnék kíváncsi, hogy az normális-e, hogy Abby minden áron be akar feküdni a kiságyukba (vettem nekik egyet, ne a ládikában szoroskodjanak), nyalogatja őket, velük alszik, el sem hagyja őket. Ilyet korábban nem tapasztaltam. Lehetséges, hogy apai ösztönök vannak benne? Vagy ez valami más?