Miért rossz ötlet a feles tartás?

Minden embernek kicsit más a vélemémye arról, hogy mi a jó is a lónak.

A lovardában hova régen jártam volt egy paci felestartásban, a két gazdi unokatesók voltak, vagy ilyesmi. Olyan marhaságokon is képesek voltak összeveszni, hogy milyen színű patakaparót vegyenek a lónak! Aztán mikor a versenyekre került sor, akkor jöttek az igazi háborúk, hogy mit meg hogy kéne szerencsétlen lovacskával.

Persze, nyilván az hatalmas anyagi segítséget jelent, ha egy ló tartásának csak a felét kell neked fizetned, de igazából nem a tiéd a ló, ha pedig nem egyeztek mindenben, arra barátságok mehetnek rá.

Előnye, hogy kevesebb idő- és pénzbefektetés, hiszen ketten vagytok egy lóra. Plusz kipróbálhatod, hogy milyen egy saját ló anélkül, hogy olyan felelősséget vállalnál érte, amit esetleg nem tudsz teljesíteni - felesnél nem igazán fordul elő, hogy anyagi csődbe kerülsz a ló miatt.

Hátránya mindenképpen az, hogy a ló nem csak a tied lesz. Sőt, általában a feles úgy működik, hogy valaki a saját lovát hirdeti meg - innentől kezdve viszont a másik nem társtulajdonos lesz, hanem "bérlő". Egyik barátnőm próbálkozott felestartással, az lett a vége, hogy az eredeti tulaj teljesen nevetséges dolgokért is őt hibáztatta, veszekedett vele, mittudomén. Meg ahogy előttem is mondták, mindenki szerint kicsit más jó a lónak, ne azzal csutakold, ne adj neki olyat, nekem ez a nyeregalátét nem tetszik, satöbbi.

Aztán meg, kinek a felelőssége, ha a lóval történik valami, pl. egyik reggel sántán találod a bokszban? Kezdődne az egymásra mutogatás.

Szóval összességében nem rossz a koncepció, de... közös lónak túros a háta.

Azért, mert lutri, hogy mennyire tudsz együttműködni a másik féllel, még akkor is, ha amúgy ismeritek egymást.

Nekem szerencsém volt a felestartással. Egészségügyi állapotom miatt jó 1 évig nem nagyon tudtam edzeni a lovammal és pont ebben az időben mesélte egy barátnőm, hogy egy ismerőse szívesen lenne felestartó, mert sajátra nincs keret.

Találkoztunk, kipróbálta a lovat, nekem is szimpatikus volt, minden klappolt. Úgy egyeztünk meg, hogy csak a bértartast felezzük, az állatorvosi/patkolási költségeket továbbra is én fizettem. Így visszagondolva nagyon meg voltam elégedve, heti többször edzettek, majdnem minden alkalommal végig is néztem, jó páros voltak, havi 1x meg én is felültem, hogy megnézzem, hogy alakulnak a dolgok.

Aztán letelt az 1 év, én helyrejöttem, úgyhogy elváltak az útjaink, viszont azóta is jó viszonyban vagyok a hölggyel.

Tehát nekem pozitív volt az egész, viszont ismerek olyanokat, akik hiába voltak alapból barátok, teljesen más elképzeléseik voltak a lóval/lovaglással és csak a veszekedéseiket hallgattam mindig.

De hogyha kifogsz egy jó partnert, akkor jelentősen megkönnyíted vele a saját dolgodat és pénztárcabarátabb is ugyebár.