Nem való nekem a lovaglás?

Szerintem az lenne megoldás, ha csak azért is változtatnának futószáron, egy stabil, fix tempóban közlekedő lovon, amin fejen is állhatsz közben, akkor is ugyanazt a kiismerhető, közepes tempót tudja menni. Így kaphatnál egy pozitív élményt is, hogy megy ez neked, túlélted, nem kell félni. Sok ilyen élmény adhat magabiztosságot és sikerélményt, ha nem szembesülsz vele, csak egyre inkább belelovallod magad, hogy de igenis ettől félsz, rettegsz. Holott simán rájöhetnél, hogy "ja, hogy csak ennyi?"

De persze a pontos helyzet ismerete nélkül lehet, hogy nem ez a jó út.

Kérdező!

Nézz magadba, történt valami olyan dolog, ami miatt előjöttek a félelmeid? Ha attól félsz,hogy visszafejlődsz, akkor kezd az alapoktól. Legalább is én ezt csinálnám veled. Ne az idő tényezőt nézd!

Szívem szerint feltennélek egy nyugodt lóra, kengyel nélkül és csat sétálj vele, irányítsd, kis futószáras ügetés. Fel kell újraépíteni a bizalmad a lóban és önmagadban, mert az ülésed is akkor lesz jó és stabil, ha rágörcsölsz, te is görcsös leszel, pattogsz, nem megy, a ló átveszi az ideget és ő is görcsös lesz.

Első körben magadat kell helyre raknod. Ha helyrebillent az önbizalmad és a lelked, akkor jöhet a többi.

Az első vágtát futószáron voltige hevederben nyugis lovon kéne megtenni. A nagy kapaszkodók segítenek. Nem lenne semmi dolgod, csak kapaszkodni és élvezni csukott szemmel a ló mozgását. Ehhez kell egy határozott edző, aki segítőkész, feltesz a lóra és minden hiszti és félelem ellenére beugratja alattad a lovat. Ezzel szembe kell nézni.

Tudom hülye példa, de mégis idevaló. Tegnap csúszdaparkban jártam és volt egy tök jó csúszda, ami tetszett, de fosókáztam lemenni rajta, pedig akartam. De összeszedtem magam, átléptem a korlátaimon és milyen jól tettem! Az első csúszás még kicsit sokkolt,de jó volt és utána még lementem vagy 2x a sor ellenére, a végére már egész élveztem.

A vágta is ilyen. Át kell esni az első "sokkon", lehetőleg futószáron egy megfelelő lovon. Illetve kell egy negértő, de határozott edző, aki rádszánja az idejét és a türelmét.