Dijugrató versenyre lófajta?

Angol telivér

Testalkata atlétikus, feje száraz, nyaka hosszú. Izmos kiemelkedő marral rendelkezik, melynek magassága bottal 150–170 cm, szárkörmérete 18–22 cm. Háta középhosszú, ágyéka feszes. Hosszú jó izmolt fara gyakran egyenes, mély dongás mellkasa van. Végtagjai szikárak, lábállása elöl gyakran franciás, hátul a nyitott csánkok jellemzőek rá. Mozgása lapos, a vágta a legjobb számára, ebben a jármódban a világ leggyorsabb lova. Színe bármilyen lehet, a tarkát kivéve. Legjellemzőbb a pej, de gyakran sárga, fekete vagy szürke színű.

Arab telivér

Az arab telivér a szépség és az elegancia megtestesítője. Rugalmas tért nyerő mozgása van, könnyed, légies megjelenése. Kicsi, száraz csukafeje van, széles tarkóval és homlokkal. A füle kicsi, kinn ülő nagy szemei vannak. Karcsú jól ívelt nyaka, finom hosszúszálú sörénye van. Marja kifejezett, a hát és az ágyék rövid. Az arab telivérnek öt ágyékcsigolyája van az általános hattal szemben. A far egyenes, kis termetű, ösztövér izomzatú. Magasan tűzött farokkal rendelkezik, mozgásban a farokrépát magasan tartja. Szügye és mellkasa nem túl mély, esetenként vérszegény benyomást kelthet. Végtagjai szikárak, acélosak, csontkinövések sem ritkák a lábakon. Kicsi, szilárd patával rendelkezik, elöl jellemző a franciásság, a hátsó lábakon a tehénállású gyakori. Marmagassága bottal mérve 147 és 155 cm között van, szalaggal mérve 153-165 cm között. Övmérete 173 cm és 180 cm között, szárkörmérete 17,5 és 19 cm között van. Súlya 300-400 kg között, élettartama 20-25 év.

Azték ló

Az azték ló, melegvérű lófajta. A kancák feje közepes méretű, a méneké valamivel erőteljesebb. Az orrhát egyenes, kissé domború. A szemek kifejezők és élénkek. Háta nagyon rövid, egyenes és erős. Lábai izmosak, ízületei erősek. A kifejlett kancák marmagassága 142–152 cm, míg a méneké 144–156 cm. Az azték ló szőre selymes, dús erős sörényű. Minden szín megengedett, de a pöttyös lovakat és az albínókat nem veszik fel a fajtakönyvbe.

Andalút ló a spanyol lépéssel

Az andalúz a barokkos fajták közé tartozik, élettere a mediterrán éghajlat. Megnyerő külső, elegancia jellemzi. Mozgása tetszetős, akciós, dinamikus, de inkább fölfelé irányul, ellentétben a modern sportló nyújtott, térölelő vágtájával. Testfelépítése nemes, feje nagy. Széles homloka, nagy szemei, szépen ívelt nyaka van, mely magasan illesztett, martájéka nem kifejezett. Az egész testre, így a hátra is jellemző a jól izmoltság. Jellegzetessége a széles vállak, arányos, viszonylag rövid test, gömbölyű far, közepesen hosszú erős lábak, dús selymes tapintású, hullámos sörény és farokszőrzet. Vérmérséklete szerint melegvérű, marmagassága 162–167 cm között van. A színe leggyakrabban szürke vagy pej, ritkábban fekete. Főleg a bikaviadalokon használják, sportlónak kevésbé alkalmas. Atletikus, fordulékony, intelligens, tanulékony, megbízható, jármódjai jó minőségűek: ütemes lépés, akciós ügetés, nyugodt, lapos vágta. Közkedveltek, a tartással és a takarmányozással szemben nem igényesek, hátaslóként hasznosítják őket. A nagy, erős csontozatú példányok a legértékesebbek, mert kevesebb van belőlük.

Appaloosa

Mivel félvér és kiterjedten keresztezik a quarter lóval, ezért tulajdonságai vegyesek, tág határok között mozognak. A legjobb lovakat az arányos testfelépítés és a hibátlan lábszerkezet jellemzi. Marmagassága bottal mérve 147-157 cm között mozog, övmérete 180-195 cm, szárkörmérete 19,5 és 21,5 cm közt változik. Súlya 450-530 kg körül van. Tipikus ismertetőjele a szemein fehér ínhártya van, (fehér szín a szemben, mint az embereknél), rózsaszín bőrpigmentáció az orrlyukak és a lágyrészek körül valamint, függőlegesen csíkozott paták.

A legfontosabb tulajdonsága a színe: öt elismert szőrszínt tartanak nyilván a fajtánál.

Párductarka: ebben az esetben a túlnyomóan fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális kisebb kiterjedésű színes foltok vannak. Fekete, pej vagy sárga színű párductarkák léteznek.

Hófedte tarka: az egész testet beborítják a foltok, főképpen a far körül (sabraktarka).

Deres: Sötét alapszín, nagyobb fehér foltok, vagy pettyes takaró.

Márványtarka:nagyobb színes foltok a jellemzőek, amelyek tűzötté válhatnak, az egész testen elszórva.

Agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek a testen.

Berber ló

A berber lófajta inkább keménységet és erőt sugároz, mint szépséget. Marmagassága: 147-160 cm között van, bottal mérve. Övmérete 170-180 cm között, szárkörmérete 18,5 és 19,5 között, súlya 380-450 kg között van. A feje egyenes, gyakran kosfejű, erős nyak, mely középmagasan illesztett, jellemzi, koponyája szűk, egyszerű. Lapockája meredek, a vállak kiállóak. Az ágyéka feszes, háta inkább rövid, mint hosszú. Fara csapott, farka mélyen tűzött, hátsó végtagjai nem túl tökéletesek. Végtagjai a betegségekkel szemben ellenállóak. Mellkasa mély, bordái nem elég íveltek. Patája rendkívül kemény. A szürke szín a legjellemzőbb rá, de más színekben is előfordul. Eredeti színe a fekete és a pej. Rövidtávon gyors, jól teljesítő fajta. Rendkívül igénytelen mind a tartással, mind a takarmányozással szemben, kiválóan alkalmazkodott a sivatagi éghajlathoz.

Clydesdale

Származási hely: Egyesült Királyság Egyesült Királyság

Vérmérséklet: Hidegvérű

Szín: Pej, deres, esetleg fekete és szürke

Testfelépítés: Jó mozgású, hasonlít a Shire lóra, de annál kicsit finomabb

Jellemzők/Küllem: Élénk, nagy munkabírású, tanulékony, szívós, engedelmes és barátságos

Marmagasság: 168–170 centiméter

Fejforma: Feje középnagy

Eredet: 18. század

Élettere: óceáni éghajlat

Hasznosítása:

nehézigás, újabban bemutatókon és hátas hobbilóként is használják

Dartmoor póni

A magassága nem haladhatja meg a 127 centimétert. Színe fekete, barna, pej, szürke, és a deres ló, a tarka és fehér-tarka nem megengedett, a túlzott fehér jelölések használata tilos. Feje kicsi, szeme nagy, füle kicsi, nyaka közepes hosszúságú, a torok és az állkapocs nem mutat durva természetet, mivel barátságos természetű. Teste közepes hosszúságú, erős, jól bordázott. Ágyéka és fara jól izommal borított. Végtagjai. Lábai izmosak, viszonylag hosszúak és az elülső térdei meglehetősen nagyok és laposak. A lábtője megfelelő lejtésű, de nem túl hosszú. Lába kemény, jó alakú. Csontozata vastag. Télan hatalams hosszú szőrt növeszt, az idegenekkel bizalmatlanul bán. Jó ugróképességű, hátaspóninak

Camargue-i

Származási hely: Dél-Franciaország

Vérmérséklet: Melegvérű

Szín: Szürke

Testfelépítés: Kislónak számít méretei miatt

Marmagasság: 133-150 cm között (bottal mérve)

Fejforma: Nagy fej

Eredet: Prehisztorikus idők

Élettere: Mediterrán éghajlat

Hasznosítása: Hátasló, terelőló

Kisbéri félvérA kisbéri félvér lovak a lovassport valamennyi ágában eredményesen használhatók. Az angol telivérhez igen hasonló, elegáns megjelenésű, szilárd szervezetű hátasló, amely könnyebb hámos munkára is alkalmas. A kancák marmagassága bottal 163-168 cm. Leggyakoribb színe a sárga és a pej, de előfordul szürkében és feketében is

Lipicai

A lipicai nem túl nagy méretű, nemes, de nem finom fejű. Nyaka magasan illesztett,rövid. Izmos hátú ló, jól izmolt farú, inkább dongás, mint mély, korrekt lábállású, kemény patájú fajta. Ügetőmozgására jellemző a magas lábemelés és az akciós mozgás. A fajtában sok a szürke, de pej és fekete színű is előfordul. Feje jellegzetes kosfej. Nyaka izmos, rövid. Fülei küllönlegesen nagyok.

Magyar sportló

Tömeges, arányos, jól izmolt test. Nemes fej, enyhén ívelt nyak, dőlt vállak, közepesen hosszú hát, jól izmolt, gömbölyű far. Szabályos lábszerkezet. Intelligens, tanulékony, jó ugróképességű, elegáns

A gidrán lófajta Mezőhegyesen alakult ki. A fajtában időnként arab, majd nagymértékben angol telivér méneket is használtak. Erőteljes szervezetű, többnyire nagy rámájú, inkább hátas típusú fajta. Könnyű, elegáns kocsilóként is használható. Feje az anglo-arabokra jellemzően nemes, szikár, inkább egyenes profilvonalú. Nyaka középmagasan illesztett, hosszú, jól ívelt, esetleg középhosszú. Marja hosszú, magas kifejezett baltavágással. Többnyire jól izmolt. Az angol telivér kedvező maralakulása kifejezésre jut. Háta, ágyéka középhosszú, feszes, széles, jól izmolt. Az angol telivér génhányadtól függően a mellkas többé vagy kevésbé mély, de mindig terjedelmes. A lapockája dőlt, jól izmolt, terjedelmes, elég hosszú. Kéthasznú, egyaránt alkalmas hátas- és fogatlónak. Mint sportlovat is kedvelik, fogathajtásban és díjugratásban is eredményeket ér el. Melegvérű, szilárd szervezetű. Erős csontozatú, középnehéz fajta. A mének bottal mért marmagassága 160-168 cm, a kancáké 155-167 cm.

Színe kizárólag sárga lehet, több-kevesebb fehér jeggyel. Könnyű, elegáns kocsilóként is használható. Feje az anglo-arabokra jellemzően nemes, szikár, inkább egyenes profilvonalú. Nyaka középmagasan illesztett, hosszú, jól ívelt, esetleg középhosszú. A gidrán ló marja hosszú, magas kifejezett baltavágással. Többnyire jól izmolt. Az angol telivér kedvező maralakulása kifejezésre jut. A gidrám lovak háta, ágyéka középhosszú, feszes, széles, jól izmolt. Az angol telivér génhányadtól függően a mellkas többé vagy kevésbé mély, de mindig terjedelmes. A gidrán ló lapockája dőlt, jól izmolt, terjedelmes, elég hosszú.

Izlandi póni

Ennek a fajtának nagy és nehézkes, ennek ellenére nemes feje van. Szemei nagyok, élénkek és kissé ferdevágásúak. Fülei kicsik, nyaka hosszú és vaskos. Háta izmos, fara széles és csapott. Mellkasa mély. Lábai vékonyak, de meglepően erősek, patái kemények. Sörénye és farka igen dús, melyet télen még hosszabbra növeszt. Marmagassága 125-140 cm közé esik. Színe szinte bármilyen lehet, leggyakoribb a pej, a fekete és a sárga.

Az Izlandi póni igen későn érő típus, teljes kifejlettségét csak hat éves korára éri el. Ezért szinte kárpótlás hosszú élettartama, jó használhatósága és jó szaporodó képessége, valamint igénytelensége.

Legfőbb jellegzetessége a tölt mozgás, mely a lépéssel megegyező lábsorrendet jelöli. Ezt a mozgást bármilyen tempóig képes fokozni. Ez a lovas számára nagy kényelmet biztosít, mert nincs rázó érzet, valamint könnyű rajta maradni. Másik jellegzetes sajátossága a poroszkálás, mely során az egyoldali lábakat egyszerre mozdítja előre a póni.

Használata

Főként hátas-, igásló és húsló a legfőbb felhasználási területe. Hátaslóként speciális járásmódja miatt igen kedvelt. Nagyon kedvelt hobbiló, mely szelíd természetének köszönhető. Tartása igen egyszerű, mivel nagyon igénytelen fajta, ez is közrejátszik nagy népszerűségében

A Quarter Horse (QH) Észak-Amerikában kitenyésztett lófajta, amit fajtatiszta tenyésztési eljárással, esetenként angol telivérrel való cseppvérkeresztezéssel tenyésztenek. A tenyésztő szövetség megalapítása óta (AQHA, American Quarter Horse Association = Amerikai Quarter Horse Tenyésztők Szövetsége) a tenyészanyag szelekciója a versenyteljesítményeken keresztül történik. A vonaltenyészeteken át speciális tulajdonságok szilárdultak meg, amelyek két fő tenyészirányt alakítottak ki: a versenylókénti és a sportlókénti hasznosítást.

A fajta alapját főleg a spanyol hódítók által Amerikába bevitt lovak és azok leszármazottai alkották. A későbbi angol bevándorlók által meghonosított lóversenyek döntő módon befolyásolták a fajta alakulását. A versenyteljesítmény és a gyorsaság fokozása céljából Angliából importáltak versenylovakat, amelyeket a már meglévő állománnyal kereszteztek.

A Quarter ló neve a negyed mérföldes lóversenyből (quarter mile race) származik. Ez egy kb. 400 méteres rövidtávfutó versenyt takar, amely két versenyló között dől el. A negyed mérföldes verseny az Egyesült Államokban már a XVIII. század közepén is igen közkedvelt volt. A kezdeti időszakból maradt ránk Steel Dust legendája. A történet színhelye egy texasi kistelepülés, az alig pár tucat házból álló McKinney. A lóversenyt a fél mérföld hosszú főutcán rendezték, ezért nagy volt a nyüzsgés, az emberek mustrálgatták a két induló lovat, fogadásokat kötöttek rájuk. Az egyik egy fiatal, tüzes versenyló Old Monmouth volt. Megjelenése mindenki tetszését elnyerte, hiszen tele volt energiával, és sugárzott róla, hogy alig várja, hogy futhasson. Ezzel szemben a vetélytársa, Steel Dust egyáltalán nem nézett ki úgy, mint egy versenyló. 150 cm-es termetével, hidegvérűekre emlékeztető formájával, túlzott nyugodtságával szemmel láthatóan semmi esélye nem volt a győzelemre. Ami azonban végképp nevetségessé tette sok néző szemében, az a kora volt. Az emberek csodálkozva kérdezgették, mit kereshet egy 12 éves "matuzsálem" egy gyorsasági versenyen. A hangulat lassan a tetőfokára hágott. A lovak starthoz álltak. Rajt! És a két ló elindult. Old Monmouth hatalmas ugrásokkal haladt, de a kicsi mén a nyomában. Amikor a két ló már majdnem a táv feléhez ért, Old Monmouth lovasa a pálcáért nyúlt, míg a Steel Dust lovasa semmit nem tett. És lássatok csodát! Steel Dust 3 lóhosszal megverte fiatalabb társát. A célbafutás után a kis mén lovasa egy éles fordulattal visszafordította és hirtelen megállította lovát. A másik mén a lovasával a hátán vadul elszáguldott mellettük, és eltűntek a fák között. Old Monmouth versenytávja egy mérföld volt, Steel Dusté pedig negyed mérföld. A kis Steel Dust ezzel a győzelmével új irányzatot indított el az amerikai sportban. Negyed mérföldes távon a Quarter Horse máig is a leggyorsabb, legyőzhetetlen fajta.

A QH fajta a maga közel 4 millió bejegyzett példányával az USA - és az egész világ – legnagyobb egyedszámmal rendelkező lófajtája. Európában, ahol 20 éve még szinte ismeretlen volt, mára kb. 60 ezer példánya él. A ló a maga 145-155 cm-es magasságával kimondottan harmonikus testfelépítésű, izmos és erős állat. Súlya rendszerint 500 és 600 kg között mozog. Kicsi, háromszögletű fejének homlokzata széles, szemei nagyok, a fülei kicsik és mozgékonyak, szája kicsi, orrlyukai szélesek. Az állkapocs kidomborodik, a középhosszú ív alakú nyak pedig természetes és kecses fejtartást biztosít. A váll ferde, és ugyanolyan izmos, mint az egyenes mellső lábak az erős, rövid lábszárakkal és a kemény patákkal. A nyereghely viszonylag lapos, széles és rövid, amely az igen izmos és ferde farral kombinálva gyakran a "túlépítettség" benyomását kelti. A széles mell kedvező hevedermélységet biztosít. A bordák szélesek és domborúak. A rendkívül izmos, sarkos hátsó lábakon a külső és belső lábszárizmok egyaránt jól fejlett.