Minek kell az arretálás/szivacsozás/zabla óvatos mozgatása?

Felajánlja a pozitúrát a ló, de fenntartani nem tudja, mert vagy megzavarjuk a hiányos egyensúlyunkkal, vagy egy új feladattal.

Az egyéni véleményem az, hogy azért van sok félfelvételen túl, sok "felesleges" szármozdulatra szükség, mert mi nem úgy lovagolunk, mint akik a könyveket írják.

A lovaink sem feltétlen a legideálisabb testalkatúak a díjlovagláshoz (pl. szarvasnyak). Egy rossz alkatú lovat sokkal többet kell igazgatni, hogy a megfelelő izmokat használja amikor tolóerőt vagy hordozóerőt fejt ki, és ne rohanva beejtett háttal reagáljon a nehezebb kéréseinkre. Ez idővel javul és egyre kevesebbet kell matatni a ló szájában.

Ha a ló szuperül támaszkodik, akkor is adsz kis félfelvételeket, ha kérsz valamit, márpedig mindig kérsz valamit: több összeszedettséget, puhább támaszkodást, új feladatot készítesz elő... Ha monoton ügetsz körbe-körbe, akkor elvileg egy ideig fenntartja az ütemet a támaszkodást a belső állítást, de pár kör után elveszti az érdeklődést a ló. Nézelődni kezd, vagy az elejére esik.

Szóval ezek az én gondolataim.

A ló nem magától "ajánlja fel a pozitúrát", hanem annak a következményeként, amit a lovas csinál a hátán ülve. Ha más ülne a lovon, mondjuk nem te, hanem egy óvodás, akkor egészen biztosan más pozícióban mozogna a ló.

Gondolj egy fordulatra. Nem húzod a belső szárat, csak "szivacsozod" (magyarul még nem hallottam ezt a kifejezést, de nagyon kifejező), ezzel befelé állítod a lovat. Ahhoz, hogy ebből hajlítás legyen, a belső lábaddal kifelé az ívre kell tolnod a lovat hogy a belső hátsóval némileg középre, a súlypont alá lépjen. Ahhoz viszont, hogy ne sodródjon ki, a külső szárral a vállán, nyakán meg kell szabnod, hogy meddig, ez adja a keretet (a külső csizmával együtt). Ilyenkor a felvételt is a külső száron adod, mert azon van a ló, ha a belsővel adnád, csak nagyobb lenne az állítás/hajlítás mértéke.

Tehát a belső finom mozgatásával pozicionálod, a külsővel pedig meghatározod, hogy mennyire, ezért fontos és ezért kell abba belehajtani a lovat.

Az elméleti alapjaid jók, meg fogod érezni, tanulni az érzést ha megtörténik. :)

"Szerintem sokkalta fontosabb kérdés, hogy a ló egyenes"

Az a ló, amelyik nincs a belső csizma és a külső szár _között_, nem lehet egyenes, mert sem a farát, sem a vállát nem tudod a kívánt irányba mozgatni.

"Sok vállat ki, be, farat ki, be feladat végrehajtása közben lehet megtalálni az egyenességet."

Igen. Ehhez viszont eléggé elengedhetetlen az, hogy képes legyél a ló vállát, farát külön mozgatni, ehhez pedig az, hogy a külső szárban benne legyen a ló, illetve a belsővel állítani tudd (lásd a kérdést).

A fentiektől függetlenül éppen lehet egy hároméves csikó is "egyenes", viszont szükség esetén (ami elég hamar el fog jönni, mondjuk a felülést követő néhány percen belül) nem fogod tudni korrigálni a fentiek hiányában. Ekkor kiderül, hogy hoppá, a ló mégsem egyenes attól függetlenül, hogy adott esetben egy egyenest vagy egy ívet két patanyomon abszolválni tud.

"Csak az üléssel (testsúly+csizma) lovagolható tehát vállat ki, vállat be, farat ki, farat be, kiskör, nagykör, tetszőleges fordulat, stb..."

Ezt egyrést megnézném gyakorlatban, konkrétan helyesen végrehajtva, másrészt pedig erre is meg kell tanítani a lovat. Egy csikón hiába fordítod be a külső vállad, nem fog vállat be menni. A tanításhoz pedig elengedhetetlenek a fentiek, illetve a szárnak azért nem elhanyagolható a hatása, mert megnézném azt, aki centire pontosan meg tudja a lova fejének, nyakának mind függőleges, mind oldairányú pozícióját csak az ülésével határozni...