Miért farol rám futószárazásnál a lovam?

Ha nem tisztavérű tenyészmén lesz belőle, akkor komolyan elgondolkodnék a herélésen.

Egy ismerősömnek volt csődöre, az is így állt a munkához, amint elkezdte a cirkuszt megállította, behívta, alárúgott vagy hármat és úgy elpi_csázta, hogy csak na. Utána ment mint a kisangyal. Nem lett belőle erőszakos ló, de ott akkor helyre kellett rakni, mert az nem volt elég, hogy határozottan rászólt és kiküldte. Ezt egyszer kellett eljátszani, utána már elég volt a finom fegyelmezés is.

Mellesleg az sem normális, hogy csak neked adja fel a lábát, mert ez lehet a kezdődő "egygazdás"ság jele, de lehet csak szimplán bunkó, amit szintén nem szabad ráhagyni.

Én nem vagyok az erőszakosság híve, de vannak határok és ez a ló keményen átlépte őket, ezt már nem lehet ostorlegyintéssel lerendezni.

Persze a ló részéről nem mentség, hogy így fejezi ki magát, de első körben fair és nem utolsósorban okos dolog is magunkban keresni a hibát. Éri-e a lovat kellemetlenség? Fáj-e valamije, készen áll-e a feladatra, stb. Itt fűzném hozzá, hogy én két éves csikót nem futószáraznék még. Te gondolom egy ideje csinálod már é ez egyrészt felesleges és megterhelő is. Ezenkívül van valami oka, hogy nehezen tanulta meg ezt a pofonegyszerű dolgot...

Én most egy időre letenném a csikót és tavasszal venném elő, vagy ha neked ez nem pálya, akkor elölről kell kezdeni az egészet.

Érdekelne, hogy miben futószárazod és mik voltak azok a problémák, amik miatt "nehezen tanulta meg" (és amik miatt valószínűleg most szívből gyűlöli).

Értem én, hogy keményen kell bánni a lóval, de a mi feladatunk, hogy kitaláljuk, hogy a lónak mi is a problémája, miért nem kedveli a feladatot. Persze bele lehet verni, van olyan is, de egyrészt mindig a ló az erősebb, másrészt - jó esetben - az ember az okosabb.