Ideje a vágtának neki kezdeni?

Azt kellene megérteni, hogy a lovaglásnak nincsenek kőbe vésett szabályai. A ló nem egy gép, ami csak egyféleképpen tud működni, és azt az egyet pontosan le lehet írni egy használati utasításban. Ilyen a lovaglásban nincs. Ahány ló, annyi féle, és a lovasnak folyamatosan kísérleteznie kell azzal, hogy milyen segítségeket ad ahhoz, hogy célt érjen. Ez az un. lovasérzés. A fűnyíró elv itt nem működik, aki le mer írni olyan balgaságot, hogy ezt vagy azt márpedig pontosan így és emígy kell csinálni, az az igazi kocalovas.

Véleményem szerint éppen az a baj a magyar lovastársadalommal, hogy túlságosan áthatják a tekintélyelven elfogadtatott dogmák, és mindent ennek vetnek alá és megpróbálnak ehhez igazítani, no és természetesen mélységesen megvetik és kiközösítik mindazokat, akik a dogmát meg merik kérdőjelezni.

Pedig lovagolni rengeteg féleképpen lehet, példának okáért Bíborban Született Konstantin feljegyezte, hogy a szkíták hátaslovuk irányításához nem használtak sem zablát, sem nyerget, sem kengyelt, mindössze egy kb. egy méteres vesszőt.

Itt, Magyarországon meg mindig és mindenhol akad egy-két okos pulykatojás, aki azonnal elkezd fikázni meg hülyézni meg lepontozni, hogyha valaki el mer térni azoktól a szent dogmáktól, amelyeket ő a lehető legtekintélyesebb helyekről hallott.

Pont az ilyenek kedvéért tartom Wilhelm Müseler könyvének régi, horthy-fasizmus idejében kiadott fordítását, ahol nem egy helyen Müseler kifejt valamit a szövegtörzsben, majd pedig csillagozott lábjegyzetben megjegyzi Szerdahelyi Pál (a fordító, aki szintén magas rangú lovaskatona), hogy véleménye szerint a szerző ebben téved, egyáltalán nem így van hanem amúgy. :)

18-as: kifejtenéd, hogy mennyivel biztonságosabb a karámban leesni, mint terepen? ;-D

Az esés hozzátartozik a sporthoz, még a profi versenyzők is leesnek néha, kezdők esetében meg erre fokozottan számítani kell. Én csupán annyit jegyeztem meg, hogy aki nem akar leesni, az legjobb, ha föl sem ül a lóra. Mert előbb-utóbb biztos, hogy le fog esni. De szerencsére az esések túlnyomó többségének egy-két kék folton kívűl semmilyen következménye sincs. Ha meg mégis, akkor a mentőknek aztán matt mindegy, hogy hova kell a sérültért menniük, az istállóhoz-e, vagy az istállótól 600 méterre fekvő rétre?

Azért biztonságosabb mert 1: ott valószínűleg puha homokra esik és nem pedig egy kavicsos, köves, faágas mindenféle földre.

2: Mert ha neaggyIsten mégis úgy esne le, hogy komoly sérülést szenved és pl. még a lóra sem tud visszaülni, akkor törött lábbal botorkáljon vissza a lovardába? Vagy ha esetleg mentőt kell hívni az ott keresgélje őket a terepen, esetleg olyan helyeken ahová kocsival nem is lehet menni. Na pláne ha még segítséget se tudnak hívni, elég nagy felelőtlenség feltöltött mobilok nélkül terepre menni, de bármikor előfordulhat, hogy elfelejtik, lemerül, elromlik, nincs pénz rajta (mondjuk az a mentőhöz nem kell) vagy épp pont akkor megy tönkre mikor leesik a lovas, véletlen pont rá a telefonra.Ráadásul szegény edzőnek is nehéz jól lereagálnia egy ilyen helyzetet két lóval és egy félholt lovassal. Pláne, ha a kezdő lova is elrohan és még az egész incidens után kell őt hajkurászni.

Apropó leesés, mint írtad, mindenki leesik, még a profibbak is. Mi van ha megijed az edző lova és az edző leesik? A lovak meg a kezdő lovassal együtt elrohannak a vakvilágba...?

Aha. Karámban jó ám csak leesni. Ami esést én karámban láttam, az szinte mind a kerítés mellett történt, ebből egy esetben a csaj jól beütötte a fejét a fába + még a ló is utánarúgott, és megkapta a patája szélével a fejét. Öt percig feküdt eszméletlenül, amikor felkelt, azt se tudta milyen nap van. De tényleg, karámban tök biztonságos leesni, mert spéci a talaj. :)

Sehol se biztonságos leesni, maradjunk annyiban. Az oktató felelőssége eldönteni milyen lovon, mit csinálhat a tanuló lovas. Ha az oktató azt mondja, fiam, itt egy túraló, aki cirka hatezerszer megjárta már azt az utat, ahová megyünk, gyere, megtanulod ott a vágtát - mert ismeri a lovat, a terepet, és a tanuló képességeit, akkor azt mondom, oké.

Ha meg úgy dönt az oktató, hogy gyere fiam, itt a pálya, nagykörön futószárra veszlek és kipróbáljuk a vágtát, mert a lovacska amin ülsz, tökéletesen képzett erre a feladatra, akkor is azt mondom, hogy oké.

De mindkét oldalon vannak felelőtlen oktatók. A futószár végén és a terep élén is. Olyanok, akik képtelenek egy biztonságos és hasznos osztálylovaglást levezényelni, és olyan is, akivel kész életveszély terepre menni. Nem a módszerekkel van a baj, hanem a hozzá nem értő emberekkel. Meg azokkal, akik ezt képtelenek felfogni. Ennyi.

Egy olyan lovas, akinek még nincs stabil ülése, olyat kiküldenétek terepre, ahol jóformán még a szárkezelést sem tanulta meg?

Lovasérzés... egyetértek a lovasérzéssel, de magyarázd már meg nekem, hogy hogy a csudába érezze a lovat, ha jóformán beledonják a mélyvízbe, valamint azt is vegyük figyelembe, hogy egy iskolaló, aki karámban, futószáron lusta, terepen élénkké válhat. Futószárazásra sem egy fiatal, élénk lovat adnak a lovasnak jobb helyeken. Esni lelelhet, csak nem mindegy, hogy terepen a kőbe vered a fejed, beleragad alábad a kengyelbe, a ló meg otthagy a csudába, vagy benn futószáron, hol bár rögtön eltudnak látni, ha szükséges, és a lovat semkell keresgetni,mert hát nem mindegyik ló áll meg, ha a lovasa leesik.

Kantár nélkül, mindeféle szerzsám nélküli lovaglást nem ítélem el, és magam is próbálkozom a szabadonidomítással. Azért csak próbálkozom, mert rengeteg tőlem tapasztaltabb és a témában jártasabb lovas van.

Azonban meglfeleő ALAPOK nélkül honnan kellene meglennie a lobasérzésnek? Egyetlen egy szabadonidomítót sem ismerek, akik azt valljam hogy üllj fel a lóra, és cipeltesd magad!

Vegyük pl. külföldöt! Nem hiába fordítanak kellő figyelmet a feladatok precíz végrehajtására. Már, ha példát kell említsek, akkor gondolj csak a kiképzési skálára. Egy olyan lovas, ako jóformán egy helyes ülést nem tnault meg, hogyan segíthe a lovon, és hogyan lovagolhatna helyesen?

Az alapokhoz igenis kellenek a szabályok. Utána majd szépen mindneki eldönti, hogy melyik stílust, irányzatot választja. De egy western lovas, díjlovas vagy szabadonidomító is az alapokkal kezdte. Az alapok alapját pedig futószáron tanulja meg az ember. Nem mondom, hogy nem lehet másképp, de lesz még bőven alkalmad leesni, és szétverni magad. Ráadásul mint tudjuk, ahogy nem minden ló egyforma, úgy nem minden lovas sem! Az oktatók sem gondolatolvasók, és nem mindig jó ötlet kirakni egy bátortalan lovast nulla vágtatapasztalat nélkül terepre.

24-es, ez már megint a rinya, hogy terepen kőre is esHET, és a telefonja is eltörHET és a mentő is eltévedHET... ekkora balszerencséhez tán még az is kevés lenne, hogyha péntek 13-án eltörne egy tükröt egy létra alatt áthaladó fekete macska hátán. :)

Küldök neked egy dalt, nesze, ez vagy te: [link]