A kérdés pusztán elméleti, mielőtt még nekiállnátok oltani, hogy ne csináljak semmit, ha nem értek hozzá. Hogyan kell futószárazni?

Az első olyan kapitális baromságokat írt, hogy inkább felejtsd is el gyorsan. Mi az, hogy először ügetés aztán vágta? Bemelegítésképpen mindenképpen kell a lovat léptetni! Ha egyből megküldöd, akkor rándulás, ficam, izomletapadás, szakadás, bármi lehet a vége, a bemelegítés nem poénból van!

Az ló fejére helyes futószárazás mellett kapicán kerül. A futószár a középső karikába csatolandó (ha szeretnél kikötőszárakat, vagy szárakat csatolni, azok a két szélső karikához kapcsolódnak). A zablával történő futószárazás soha nem az igazi, lehet vele trükközni, ilyen-olyan megoldások vannak, de komoly munkára nem alkalmas, hidd el. Mindenesetre vagy átfűzöd a belső zablakarikán, majd a belső pofaszíj alatt, átveszed a tarkó felett, a külső pofaszíj alatt, és a külső zablakarikába csatolod, vagy pedig szakálkával mind a kettőbe. Rosszabb esetben a belső karikán átvéve, alul az álla alatt átvezetve a külső karikába csatolod, legrosszabb esetben egyszerűen a belső karikába. Igazából ezek több okból sem az igaziak.

A futószár a ló feje felőli kézben, ostor a fara felőli kézben, kézváltásnál csere. Az ostor elhagyható, de komoly munkát nélküle nem lehet végezni, ugyanis a kezedben van a szár - ez a szársegítség, a másikban pedig az ostor, ez a csizmasegítség megfelelője lesz. Elhagyható, de az onnantól nem minőségi munka. Lófárasztást lehet művelni nélküle is, a ló megy szóra is három jármódban, ha megfelelően van tanítva... De ahogyan rajta ülve sem elégszünk meg ennyivel (jó esetben), futószáron sem kellene.

A kérdésre egyébként könyveket lehetne írni, így teljes és átfogó képet ne várj, alapokat tudunk mondani, pl., ha a ló elé tartod az ostort, akkor meg kell állnia, ha mögé, az hajtósegítség, fokozást jelent. A ló fara irányába tartva az ostort a farát kifelé, míg a válla irányába tartva a vállát tereled kifelé (magadtól távolabb). Ideális esetben, bár én erre csak elvétve látok megtanítva lovat, ha a fara felé tartod az ostort, de a ló felett, akkor a farát befelé, magad felé tereled, a válla esetében a vállát tereled befelé. Ez a farat ki/be és a vállat ki/be alapja pl.

Nem olvastam végig a 2. válaszát. Csak annyit fűznék hozzá, hogy azt a nézetet, miszerint helyes futószárazás csak kapicánnal lehetséges, én szélsőségesnek gondolom.

Több módszer van, lehet kapicánnal, de aki anélkül is eléri a kívánt eredményt, nem nevezném helytelennek.

Az egyik könyvben a kapicánt istenítik, a másikban kikötőszárral és csikókantárral futószáraznak, a harmadik szakember veirotert használ... sok megoldás van, egy cél: a ló helyes képzése futószáron. Minden út Rómába vezet. Csak helyesen kell alkalmazni a választott eszközt.

A veiroteres megoldás jellemzően végképp rossz, és szerintem a legritkább esetekben kívánatos, de a csikózablás megoldások azért sem megfelelőek, mert nem a megfelelő oldalra hatnak.

További gond például, hogy a csikó kiképzése során az első feszkónál beletép a ló szájába, és nehéz vele bizalmat építeni, finoman rávezetni a dolgokra. Lehet mondani, hogy a képzett ló már nem balhézik futószáron, de az első ijedelemnél rá fog cáfolni erre.

A veiroter tökéletes, de a gog vagy akár ha a kantárszárral lekötöd az is okés. 2 módszert használok én magam

1. Mondjuk bal kézen van, a bal zablakarikan átfűzöd a futószárat,átvezeted a tarkóján és fentről úgy akasztod a karabinert a jobb karikara

2. bal kézen megy a ló, futószárat átvezeted a bal zablan a ló álla alatt és úgy akasztod a masik oldali karikara.

Ezek jó módszerek, általános technika pedig az h a kör közepen megall egyhelyben, egyik keyedben a futószárat, a masikba meg az ostor ami bezáró szöget alkot a ló faraval,ha szembefordul veled,oldalról közelíted meg vele. és ami a legfontosabb tanacs h ne a lovat nezze az ember mert elszédűl.

Nem engedi, hogy "külső állításba" kerüljön, és kifelé nézelődjön. Így rendesen a kör vonalán tudod tartani :) Továbbá nem rángatod a száját. Fiatal lónál valóban hasznos lehet, ameddig nem ismeri, nem szokta meg a zablát, de szerintem nem egy nagydíjas lovat futószáraztak csikózablával, mégis eljutottak magas szintig. Tehát nem jelenteném ki, hogy amelyik lovat nem kapicánnal kezded tanítani, az mind selejt.

Dallos Gyulától láttam a veiroteres megoldást.

(többek között) Reiner Klimke írja a csikózablásat.

Gőblyös István a kapicános módot alkalmazza.

Illetve ha jól tudom, a különböző iskolák is más eszközöket használnak (az iskolákkal kapcsolatban nem vagyok otthon, de ezt tudom).

Egyikőjüket sem tartom rossz szakembernek. Csak más módon közelítik meg a kérdés.

A veiroteres technikát láttam is Gyula bá nem egy tanítványánál, és nem értek vele egyet. Ettől a ló nem lesz laza (kipróbálhatjuk, hogy valakinek lekötözöm a fejét és addig kergetjük, amíg lazának nem érzi magát...) és elengedett, másfelől azzal sem lehet védeni, hogy de hát "ez a természetes a lónak", mert így legel. Nem tudom, Gyula bácsi mit mond, a tanítványa nekem ezt próbálta bemagyarázni, hogy a ló a természetben így közlekedik, szóval neki ez a normális. Ebben az esetben lekötés nélkül is produkálnia kéne viszont, egyrészt.

Másrészt kellő bemelegítéssel, és pl. a nyakizmok előzetes nyújtásával gyorsan elérhető, hogy a ló lépésben, ügetésben letegye a fejét futószáron, ha ezt szeretnénk elérni. De, hogy a ló a természetben nem így közlekedik vágtában, az is biztos, akkor se, ha "legel".

A kikötőszárakat amúgym ég meg lehet védeni és magyarázni, a négy nagy iskola közül kettő is alkalmazza, az viszont nem véletlen, hogy veirotert egyik sem (ahogyan arról is lehetne vitatkozni, hogy egy-két mai díjlovas lova mennyire érzi jól magát úgy általánosságban, amikor lovagolják - pedig mégis "magas szinte jut").