Mit jelent számotokra a lovaglás?

,,A lovaglás nélkül lehet élni de nem érdemes"

Ez hülyeség! Lovaglás nélkül élni lehetetlenség számomra!! Egy olyan kikapcsolódást nyújt mint semmi más! Egy olyan lelki támasz, hogy azt kifejezni halandó szavakkal nem lehet! Lóháton olyan mintha már nem is csak egy átlagos ember lennék, ilyenkor megszűnik a külvilág, nem érdekel semmi! A legszörnyűbb időszakomban is, amikor otthon sírok, kimegyek a lovakhoz, és a bánatom megszűnik. Olyan mintha egyfajta gyógyszer lenne, ami szükséges az életben maradáshoz! Ez számomra a lovaglás!! <3 Gondolom a lovasok megértették. :)

Az egész életemet.

Magasan funkcionáló autista vagyok, két lovam van és díjugratásban versenyzek. Nekem az autizmus nagy lehetőséget adott: át tudom érezni a lovak helyzetét. Ha edzőm egy idegen lóra ültet (szoktam neki lovakat lovagolni), akkor nagyon hamar ráérzek, hogyan kell nyúlni hozzá és a ló is megnyugszik tőle. De amúgy csak a saját lovaimon szeretek lovagolni, mert velük különleges a kapcsolatom. Az emberekkel nagyon nehezen jövök ki, nem is értenek meg igazán, de a lovakkal más. Otthon gyakran kapok dührohamot, mert nem értenek meg engem, vagy én nem őket - ez kimondhatatlanul szörnyű érzés. De ha a lóval van valami gond, akkor egyből perspektívát váltok, és tudom, hogy mi a baj. Nekem ez egyben terápia is: kisgyerekként sokkal rosszabb volt az állapotom, míg manapság nem is szokták észrevenni az emberek, annyira jól tudom már kezelni. Csak otthon bukik ki... és akkor szüleim kivisznek a lovardába, ahol egyből helyrejövök. Nem tudom, hogy mit kezdenék a lovaim nélkül. 18/L

A lovaglás olyan, mint a drog. Legalább is számomra. Nekem nagyon fontos szerepet tölt be az életemben, egy csomó olyan embert ismertem meg, akik nagy hatással voltak/vannak rám.

A másik, hogy olyan módon kikapcsol, mint semmi más.

Kimegyek a lovamhoz, felnyergelem, és kimegyek terepre és nem csak az istállót hagyom magam mögött, hanem a problémáimat is.