Mikor elmentetek kipróbálni a lovatokat, honnan tudtátok, hogy Ö lesz az?

Nekem az első lovam egy kamu hirdetés kapcsán került hozzám. Nagyon messze volt, így kértem előre videókat (ami bizonyíthatóan, akkori felvétel volt), képeket, stb. Minden stimmelt, hát szállítóval együtt mentem le. Ekkor jött a nagy pofára esés. :D Ott helyben már semmi sem stimmelt, de amikor kihozták abból a lyukból azt a szegény, csont és bőr, "megtört" csikót, tudtam, hogy ő lesz az és nem hagyhatom ott. Jó döntés volt, remek ló lett belőle.

Egy másik lovam egy emberektől mentes "zárt" ménesből származik. Nem is lovat mentem venni, csak úgy szétnézni. Ő volt az egyetlen a 30 lóból, aki végig figyelt, követett, majd oda jött hozzám. Pár nappal később el is hoztam. Újabb siker történet. :)

Szia!

Mi amikor lovat vettünk, edzőmmel mérlegeltük hogy milyen célra vesszük (ifi ló kellett díjugratáshoz), mik a képességei, mik hozhatók ki belőle. Persze a legfontosabb, hogy milyen érzésed van amikor ráülsz, érzed-e, passzoltok egymáshoz? Meg kell vizsgáltatni állatorvossal, milyen egészségügyi problémái vannak, vagy reméljük nincsenek, és hogy megéri-e azt a pénzt amit kérnek érte. Lehet sajnálatból is lovat venni, elsülhet jól is, meg rosszul is. Minden attól függ, milyen célra kell.

Nagyon gáz lovak, nagyon gáz árakon voltak hirdetve akkoriban, úgyhogy mikor megnéztem ezt a szépséget, láttam, hogy megy nyereg alatt, már sejteni lehetett, hogy jó lesz. Aludtam rá egyet, aztán megalkudtunk. Nem féltem, hogy nem lesz jó, mert egészségügyileg, küllemre is jó volt a ló, a képzésébe ugyan sok időt kellett invesztálni, de így legalább fele annyiba került.

Akárhogy nézzük, a lóvásárlás üzlet, sok pénz forog kockán és biztos vannak sikersztorik olcsó lerobbant lovakról, amikből csodaló lett, de azért az a biztos, ha az ember nem lágyul el minden szomorú szempár láttán és próbál objektív maradni. Ha valaki fél, hogy rossz döntést hoz, az szerintem ne vegye meg az adott lovat.

Nekem most a 4. lovam van. Ennél már tudtam mit akarok, mit várhatok el, de ezen túl volt egy nagyon jó kezdet, hízelgett, bújt, de extrán és nagyon aranyosan, az előző lovaim ilyen szinten nem csinálták ezt. Kb mint a menhelyen a könyörgő kutyák, úgy könyörgött, hogy vigyem haza, pedig jó helyen volt.

Az első volt viszont a legnehezebb, mert az első lovamat 24 évesen vettem és ugye kb 20 éve vágytam saját lóra és amikor minden adott volt, hát bizony könnyen át tudtak verni. Szóval az elsőnél kell nagyon vigyázni, mert amikor már ott a lehetőség, kb mindegy, csak legyen már valami, nehéz ott hagyni egy átlagos, semmi extra kicsit drága lovat, mondván találok ennél jobbat...

Szóval én pl ott rossz döntést hoztam, de hát minden megoldható. Az ilyen hamar kiderül, még mielőtt nagyon megszeretnéd és akkor el lehet cserélni, el lehet adni, stb. Az esetemben nem milliós lovakról volt szó, szóval anyagi csődbe nem jutottam.

Ja és a kipróbálásról annyit, hogy a mostani lovam elhozás után is kb fél évig úgy viselkedett, mint akkor, amikor kipróbáltam (aztán nyilván változott, nőtt is fel és tanult is sokat), de pl az első lovam, amivel átvertek ég és föld volt. Eleve egy tök pici karámban lehetett csak kipróbálni, ahol egy rossz mozdulata nem volt, aranyos volt. Amint elhoztuk kiderült, hogy terepen egy őrült, valószínűleg semmi mást nem csináltak eddig vele, mint hogy ezerrel küldték a határban... és hogy sokkal inkább kocsiló volt ez, mint hátas.