Mit kell tennem, hogy a "lovam" megkedveljen, s többet jelentsek neki, mit egy újabb lovas?

Igen, kedves kérdező, jó a 7 játék, ha egy ebben tapasztalt ember segít neked, mert a videóban, minden szép és jó, csak, sokszor nem mutatnak valódi problémákat.

Én elkezdtem a lovammal, a barátkozás nagyon frankón ment, még a sündisznó is, csak épp a kör játéknál jött be az a dolog, hogy ló még véletlenül sem akart dolgozni (megjegyzem én nem szoktam futószárazni, mert nincs rá alkalmas terep). Történetesen a lovacskám úgy betámadt, meg rúgott, meg minden baja volt, hogy csak na, és egy videóban sem mutattak ilyen lovat. Na ekkor megkérdeztem egy természetes módszerrel dolgozó belovagló ismerősömet, aki azt mondta, hogy kenjem el az ostorral, aztán rend lesz, mert ugye én rangban alulinak számítottam a lovam szemében. Következő alkalommal, a lovacskám megint csinálja a feszkót, támadott én pedig vissza és ezen egyrészt meg is lepődött, másrészt pedig elkezdte tiszteli a határaimat, ami ostor nélkül is megtart, tehát nm attól fél, hanem engem tisztel.

Elkezdtük felállítani azokat a határokat, melyeket meg kell tartani és ez sikerült is.

Csak azért írtam eme szösszenetet, mert sokan azt hiszik, hogy ha azt csinálják, amit a videóban látnak, meg hadonásznak kicsit a répabottal, meg a szárral, akkor egyből parelli masterré változnak, meg hogy a Gizi lovánál ez bejött. Pedig minden ló más és más személyiség, van amelyik nagyon hamar megtanulja és elfogadja az alárendelt szerepet, míg az enyém pl mindig be próbálkozik, mert ő ilyen, állandóan feszegeti a határokat, ráadásul ménesben is ő van a rangsor csúcsán.

Viszont ettől függetlenül szeret. Odajön, ha meglát és nagyon szépen lehet vele dolgozni, csak kellő határozottsággal kell rendelkezni.

A kajáról csak annyit, hogy lehet neki adni répát, meg almát, de érezze azt is, hogy dolgoznia kell érte, tehát inkább jutalmazásként add neki, ne csak úgy.

Ahhoz, hogy a lovad kötődjön hozzád, pedig az kell, hogy sokat legyél vele, de azért tartsd tiszteletben őt is, és add meg neki az igényeit, pl heti 1 terep abszolút kijár minden lónak, ahol kicsit más a környezet, más a szituáció.

Sajnálom a 7. válaszolót hogy ilyen laza kapcsolatban áll az őt körülvevő valósággal. Ha nem így volna, tudná, hogy a lovak jórészében fel sem merül az öngyilkosság gondolata, hogyha netán egyik-másik nap nem nyargalja meg valami hülye tiniboszi őket.

A fogorvoshoz is önként megyünk el, de azért lássuk be: röhelyes lenne, ha ebből a fogorvos azt a következtetést vonná le, hogy mindenki szeret hozzá járni, mert ő olyan ügyesen fúr meg húz hogy csuda, és ezen nézetét még terjesztené is a fogorvosok fórumain. :) Neeeeeem, kis barátom, amit te lelkesedésnek vélsz, az csupán a "na essünk túl rajta minél előbb" típusú mélyet sóhajtós együttműködés.

Kedves utolsó, hány éve vagy lovak között? Ha te is lassan harminc éve vagy nap mint nap 20-30 ló között, ez az életed, a munkád, a hivatásod, akkor beszélgethetünk a témáról. :-D Addig engedd meg, hogy ne a hülye felkapott lovaskönyvek (amiket mellesleg nem lenne bűn elégetni) és parellimajmok gondolatai alapján ítéljek, hanem higgyek a saját tapasztalatomnak.

Apropó, kérdező, a parelli játékok: felejtsd el, még azt is, hogy hallottál róla. Ne nézzük már hülyének a lovat, mert nem az. Istállókörülmények között, emberközelben felnőtt lovakról beszélünk, könyörgöm, nem frissen befogott vadlovakról!! Maximum annyit érsz el vele, hogy a nyugisabb ló pislog nagyokat, hogy mitől bolondult meg kis gazdája ennyire, a vehemensebb típusú meg úgy rúg valagba, hogy repülsz. Ezért kellett alákennie ostorral az egyik válaszolónak is a lovának. Vagyis nem jobb, hanem rosszabb kapcsolatuk lett, a ló el lett verve olyasmiért, amit gazdája provokált ki belőle a hülyeséggel. Gondolom, mivel a ló értelmes állat, azóta kiheverte a dolgot és elkönyvelte elmezavarként, valamint megtanulta, hogy ha a bolond gazdám körkarámban bizonyos módon zavarászik, akkor sajnos futni kell, aztán majd lehiggad, odamegyek, elhiszi, hogy valami hűdenagy dolgot vittünk véghez és végre békén hagy.

Na ez az, aminél a ló szeretetén és tiszteletén alapuló angol lovaglás, meg a nagy magyar örkénytábori lovastanárok módszere sokkal többre jut kevesebb idő alatt, nem mellesleg még értelme is van.

Ja, a sündisznó-játék, ezen sokat röhögtem. Egy bármilyen normál ló, akit nem csúzlival etetnek és néha benn van a bokszában, amikor almoznak alóla, pontosan tudja, hogy ha hozzáérnek, lépjen el a kéztől. Később már a mozdulat elég, hozzá se kell érni, mégis odébbmegy, alap dolog. Okos amúgy ez a parelli meg a többi természeteskiképzős majom, mert a fél világot behálózták és röhögve számolgatják otthon az ebből származó milliárdjaikat. Kár, hogy nekem a bőr sülne le a képemről, ha ekkora szemfényvesztéssel keressem magam hülyére.

Gondozzátok szeretettel és hozzáértéssel a lovaitokat, lovagoljátok őket a lehető leghelyesebben, jó edzők iránymutatása mellett és a lovatok tisztelni és SZERETNI fog benneteket. Ja, hogy ez a dolog hosszú folyamat és nem háromnapos szemfényvesztés? Bocsi, ez van. Ezt kell szeretni.

És ha nekem azt meséli valaki, hogy a lovam nem szeretetből szalad hozzám nyerítve, amikor megyek, nem szeretetből támasztja a homlokát az enyémhez és marad úgy hosszú percekig, nem szeretetből visz át engem számára esetleg félelmetesnek tűnő akadályokon is úgy, hogy soha életében nem látott lovaglópálcát vagy ostort, a képébe röhögök és kíváncsian megkérem, mutassa meg a saját lovát, meg a munkát, amit végez vele.