Egy lónak elég 12m×7m-es legelő?

...hm...gondoltam, le fogtok húzni, de erre felvoltam készülve. Sosem parelliztem, nem is nagyon ismerem, de persze hallottam róla. A világ minden lényével való agresszió mentes bánásmódot igenis pártolom. Én nem tudom, kinek milyen őrült, elvetemült, elrontott lova van, de tudom, hogy ha nem túl késő, akkor igenis lehet azokból is jó társállat. Az enyém amikor hozzám került, rugott, a hátsó lábait abszolult nem lehetett felvenni. Az előző helyén jól meghajtották és még volt, hogy kikapott elég rendesen, amikor körmölni akarták. Ha elszabadult, megfogni szinte lehetetlen volt. Ha ledobott, ember volt a talpán, aki megfogta, de én szerettem. Csak akkor volt mozgatva, ha én kimentem hozzá...volt, hogy hónapokig sem... Az istállóban megkötve tartották, hetente max. hétvégén trágyáztak, amikor a gazda a tanyán volt, és nem csak az állatgondozók felügyeltek. A gazda ismerettség híján úgy vélte egy ideig, hogy ez a tartás normális, de az egyik brutális gondozó tette után megvilágosult, és eladta nekem. 2 évembe telt leszoktassam a rugásról...nem terveztem, hogy lovat veszek, nem éreztem magam sose olyan erősnek és kitartónak, de így alakult...mellette kialakult bennem egy végtelen mély birkatürelem, amivel eljutottam a mai szintre...és ennek a türelemnek meglett az eredmémnye...persze nemegyszer tört lábfejem, lábujjam, rengeteg horzsolással gazdagodtam, de aki nem bír egy ekkora állattal, ne is kezdjen...és itt nem (csak) a fizikai erőre gondolok...a nyerget gyűlölte...a kantárt...uh...de hónapok alatt megszokta...vettem rá olyan szerszámokat, amik lóbarátabbnak tűnnek, és látszólag jobban is viseli. Itt a többieknek is vannak őrűlt lovai...az egyik leányzónak, aki nincs szerintem 45 kg, olyan az egyik heréltje, hogy csak ő tudja vezetni...teljesen összeszoktak...a számomra az a paci egy életveszély, ő meg tökéletesen tudja kezelni...egymásra találtak...ha alkalmas vagy lelkiekben is egy ló társaságára, akkor igen is a munka tud szórakozás is lenni. Ha nem, akkor rettegett elfoglaltsággá válik az. Sok türelem, szeretet, és akarat kell...és sosem szabad elfelejteni, hogy te vagy a vezér...a jó vezető pedig igyekszik úgy nyomást gyakorolni az alatta lévőkre, hogy azok elhiggyék, a saját akaratuk érvényesülése a vezető tette...ennyi...sajna sok lókínzást is látok, de az emberek gonoszságának találékonysága akkora, hogy a törvény felé tudnak kerekedni, hiába teszek ellene bármit is...sokszor az emberek brutalitása láttán a szívem majd' megszakad...érdekes, miyen vita alakult ki egyetlen kérdés kapcsán...hihetetlen...és örülök, hogy a rövidnek nem mondható írásaimat van aki elolvassa, vagy még véleményezi...kétféle ember létezik az ismerőseim között...az egyik szerint őrült vagyok, hogy élő, érző társként kezelem az állataimat, mint régen az ősmagyarok, a másik szerint pedig példa vagyok...bár ezutóbbi szerintem butaság...én olyan vagyok, amilyen, de az élőlények iránt érzett mérhetetlen tiszteletem és szeretetem sosem fogom lejjebb adni. Ha ez miatt fogok pórul járni, hát legyen....a lelkiismeretemmel úgyis csak magamnak számolok el...