Ha a ló éppen retteg (most az mindegy, hogy hisztiből, vagy tényleg) akkor a nyugtatgató nyak paskolás - simogatás megnyugtatja, vagy dicséretnek veszi, mintha megdicsérném azért, hogy így reagál az adott helyzetre?

Kis naív lánykaként kaptam meg a lovamat, és ha idegeskedni kezdett, akkor mindig simogatni kezdtem, hát meg is lett az ára. Amikor odáig jutottunk, hogy nem bírt lépésben pánikrohamok nélkül végigsétálni egy 100 méteres úton, úgy gondoltam, hogy itt radikális átképzésekre van szükség.

Mára már minden rendben, de a rehabilitáció elég hosszú ideig tartott...

Amit mostanában szoktam, hogy egyáltalán nem dícsérem, meg simogatom, ha feszült, egy-két nyugtató szónak elégnek kell lennie. Ha nagyon fél, hosszabbra engedem a szárakat, hajtom, amíg magától le nem hajol az ijesztő tárgy felé, és meg nem szagolja. Ezután tovább haladunk. A simogatás, és a dícséret mindig csak azután jön, hogyha a félelem forrását nyugodt tempóban elhagytuk. Szerintem jól csinálod, hogy nem simogatod, tényleg könnyen vérszemet kaphatnak a hátasok, ha rájönnek, hogy az ijedezést és idegességet kellemes simivel jutalmazzuk. Amint mondtam, 1-2 nyugtató szó, inkább haladj lassabban, lépésről lépésre az ijesztő tárgy felé, de a simi csak akkor jöjjön, ha ügyesen legyőzte a ló a félelmét.

A simogatás a nyugtatás jele a veregetés a dicséreté! Ez elvi hiba, ha valaki összekeveri!

Azonban az utolsó kommenelőnek helyes a meglátása, ha fél is valamitől akkor is a lovas muszáj tisztelnie annyira, hogy nem rohan el, hanem fegyelmezett marad, ezt viszont nem simgatátással hanem radikálisan lehet elérni, (adott esetben lehet közben simogatni pl amikor megszagolja az ijesztő tárgyat, vagy épp nyugodt marad) aztán ha fegyelmezett maradt,akkor meg lehet veregetni, dicsérni szóval.