Nem ciki (lovaglás)? (Bővebben lent)

Azért van az ember kezdetben futószáron, és elvben azért nem kéne onnan lekerülnie az ügetést követően, mert így stabilan megtanul kapaszkodás nélkül ülni mindhárom jármódban, elkerülhető, hogy adott helyzetben a ló szájába csimpaszkodjon, ezzel jelentősen rontva egyfelől a ló használati értékét, fizikai és/vagy mentális károkat okozhasson a lóban, vagy csak elrontsa azt, ráadásul egyúttal megalapozható így a helyes segítségadás is, kifejleszthetőek az alapvető testsúly és csizmasegítségek, és a lovas helyes testtartása, ülése is kialakítható, jó esetben rögzíthető. Még mindig futószáron megtanul alapvető irányítási dolgokat, mint az átmenetek helyes meglovaglása a segítségek együttesével, a megállítás, hátraléptetés, az egyszerűbb fordulatok (fordulat középre), iramfokozást és rövidítést, illetve tolódásokat (kört szűkíteni, nagyítani), melyre például terepen hatalmas szüksége lehet, ha a ló el akarja vinni (nagykörre behozva, és azt szűkítve egy remek felvevő feladatot kap). Eztán lehet elengedni szabadszáron. Ekkor már egy olyan alap tudáscsomaggal rendelkezik, amivel alapvető feladatokat képes megoldani a maga szintjén, képes kiülni, ha a ló megugrik, a nélkül, hogy izomból tépne bele a szárba, vagy előregörnyedne, indokolatlanul rugdosná a lovat, stb., így gyakorlatilag az első perctől kezdve kérhetőek tőle egyszerűbb patanyomfigurák, habár szerencsés eset, ha az első 1-2 alkalommal még van egy felvezetőlovas, akivel osztályban tud dolgozni, és aki már kicsit tapasztaltabb, így tudja őt "vezetni", mintegy átmenetként az első teljesen önálló órák és a futószár között.

Szlalomot ügetésben sem célszerű 40 km/h-val lovagolni, hiszen nem a sebesség, hanem a minőség az érdekes. Nekem ügetőm van, 60 km/h-val végigrohan ő akármin, ha nagyon muszáj, de azt utólag én letagadom, az is biztos (meg, hogy az független lesz a lábsorrendtől, az is, de hát ütemhiba ide vagy oda, a sebesség oltárán néha áldozni kell). A futószár lényege tehát nem az, hogy gyorstalpalóban kipróbálod mindhárom jármódot maximum 2 alkalom alatt, aztán mehetsz isten hírével, mindent tudsz. A lényege az, hogy minél előbb megismerd a ló természetes jármódjait, megpróbálj ráérezni, ha később bármi okból találkozol velük, akkor ne érjen meglepetésként, tudd kezelni, kiülni - de a valódi tanítás ezután jön, és ha nem napi 2× ülsz lovon, hanem mondjuk két hetente egyszer, vagy heti egyszer, akkor ez akár hónapokig tartó tanulást is jelenthet.

Visszatérve például a nagykör/kígyóvonal/szlalom kérdésére, ha egy olyat felültetek egy lóra, aki max képeslapon látott eddig olyat, így vagy úgy, de lépésben, talán még ügetésben is megoldja a kérdést, nem véletlenül "működik", hogy első alkalommal fellöknek a lóra, és egyből terep, mindhárom ármóddal, aztán éld túl. Megoldható ez, a minősége a kérdés, valamint a ló állapota... Mert végső soron a ló az, aki megmondja, hogy ez most jó-e, jól csinálod, avagy sem. És teljesen más rész, hogy egy kevésbé toleráns ló egy teljesen kezdőt, aki izomból rángatja a szárat kanyarodás címszó alatt, öt perc után esetleg lepakol a hátáról, mert ez a példa kicsit sarkítás persze, azt én is aláírom.