Most akkor hogy is van ez az "állatkínzásos" történet?

Utolsó vagyok, annyit hozzátennék, hogy a másik válaszoló által emlegetett ugrás már valósabb "kínzás", mert a lónak vannak határai az ugrás magasságát, szélességét illetően, lovassal együtt meg még abból is lejön valamennyi, legjobb lovasokkal is bő 40-50 centi, ráadásul az, hogy egy ló hogyan ugrik, nem csak és kizárólag a lovason múlik - bár rajta is rengeteg hangsúly van azért.

Katonai lovakhoz meg annyit, hogy a magyar lófajták pont ezért szívósak, mert a hadászat hívta életre őket. Mielőtt nagyon eltévednél a dologban, a ló eredetileg döntő haditechnika volt, ahol nagy városállamok jöttek létre, vagy nagy hódítások valósultak meg, ott mindig igencsak fejlett volt a lótenyésztés, fejlett és nagy ménesek voltak jelen. Hadászatnál fontos, hogy a ló ne legyen ijedős, változatos terepviszonyokon is elmenjen, ne haljon szörnyet, ha nem csak 2 órát kell menni, hanem 2 napot megállás nélkül, ne legyen túl érzékeny a változatos időjárásra, változó takarmányozásra, jól idomítható legyen (csak testsúly és csizmasegítségekkel lovagolható legyen, és minden körülmények közt irányítható maradjon), illetőleg plusz pont, hogy ha kell, kocsi/ágyú elé lehessen fogni.

A díjlovas sportág a katonaságból fejlődött ki az I. világháború után, mikoris már egyértelművé vált, hogy a ló nem döntő haditechnika, de még tartottak méneseket a katonaságnál: a katonák versengeni kezdtek, kinek a lova idomított jobban, ki tudja az adott feladatot precízebben megoldani, minél kevesebb segítséggel, stb-stb. Ez akkoriban még nem volt jellemző a laktanyákon kívül, első körben a laktanyák közötti versengés jelent meg, és leginkább csak a II. vh után vált ténylegesen sporttá, mikor egyértelművé vált, hogy a ló nem, hogy döntő, de többé semmilyen haditechnika sem lehet, és így kikerült a hadászatból - egyúttal közel mindenhonnan máshonnan is, ami addig nagy lófelvevő piacot jelentett: hiszen vagy levágják mindet, vagy találnak más hasznosítási lehetőséget... De mindenesetre akkor és ott, azok a katonai felhasználásra szánt lovak zokszó nélkül teljesítettek nagyon is bonyolult feladatokat. Miért ne tették volna?

Nem írtam, hogy lovakat képzek ki. Az, hogy én nem művelem a lovaglást ilyen magas szinten az nem zárja ki azt, hogy tájékozódjak, tanuljak, művelődjek, megismerjek különféle módszereket és lássam, hogy mi minden történik a világban díjnégyszögön belül és kívül.

Nem is akarok "kinn lenni a vízből", nem akarlak se megtéríteni, se meggyőzni, csak megmutatni, hogy van más is, mint erőszak, vannak, akik az átlagnál többet képesek kihozni a lovukból még akkor is, ha a fajtája nem az adott feladat végrehajtására lett megalkotva.

A magasiskolát azért hoztam fel, mert a feladataik sokkal, de sokkal nehezebbek, mint amit egy nagydíjas program tartalmaz.

A kérdésre már válaszoltam, sajnálom, hogy nem érted. A ló az ló, fajtától függetlenül. Értelemszerűen a galoppon egy telivér lesz a legjobb, távlovaglásban egy arab, ügetőn egy ügető, díjlovaglásban egy sportfélvér. DE mindez nem jelenti azt, hogy az adott fajtát másra nem lehet használni, nem lehet továbbképezni, még ha csak egyetlen példa is van magasan képzett fjordra, de van, ami azt jelenti, hogy igenis lehetséges. Amit mondani akarsz, az kb. azzal egyenlő, hogy ügető fajtájú ló csakis sulky előtt használható, lovaglásra alkalmatlan, vagy hogy egy telivérből sosem lehet hobbiló.

A megállapításod, miszerint van "kocsit húzó,szántó vagy egy katonai ló,mint egy mondjuk a hátulja körül forgó sportló" egy tíz éves kisgyerekéhez hasonlatos. Ha láttál már szabadon mozgó, egészséges lovat akkor bizonyára megfigyelted volna, hogy mi mindenre képesek, hogy maguktól hajtanak végre ugrásváltást, "piaffoznak", levade-ot mutatnak be, vagy éppen nyújtott ügetést. Igen, az ügető is, az andalúz is, meg a kocsis ló is, tehát igenis képesek minderre. A kiképzés célja az kellene, hogy legyen, hogy a lónak ezeket a természetes mozgásformáit hosszú évek képzését követően tökéletesre fejlessze. Ennek az erőszakhoz, állatkínzáshoz semmi köze nincs.

Örülök, hogy végre adódott egy pozitív példa. A ló előélete csak egy dolog. Hozzáértő kezekben, a lónak kellő időt adva orvosolható a régi rossz bánásmód okán kialakult viselkedés.

Csak egy példa: ezt a lovat Branderup mindössze 1000 euróért, kb. 280 ezer forintért vásárolta, ennyit a legtöbb hobbilovas megengedhet magának, azonban míg a többség úgy gondolja, hogy olcsó lóból csakis pályán körözgető vagy terepen bóklászó hobbiló lehet, addig lovasmesteri kezekben ilyen ló is (még akkor is, ha a fajta eredeti célja a katonaság kiszolgálása, illetve kocsi előtti hasznosítás): [link]