Mi az értelme annak, hogy a tenyésztők gyakran már választási korban (vagy előtte, tehát még mielőtt bármiféle bizonyítási lehetőséget kapna) kiheréltetik a méncsikójukat, majd ha később hozza az eredményeket, akkor horror költségekért klónozzák?

Nem értek annyira a tenyésztéshez és csak hobby szinten lovagolok, de gondolj csak bele: a lóvásárlók sokszor inkább a herélteket részesítik előnyben, hiszen a méneket külön kell tartani (hacsak nem fedeznek), sok lovardában drágább a méntartás és kezdő lovasoknak nehéz lehet a lovaglásuk (persze vannak kivételek).

Azt pedig nem lehet előre megjósolni hogy versenyeken milyen lesz a teljesítménye. Ha a továbbtenyésztés reményében túl sokáig várnak a műtéttel, és mégis szükségessé válik, akkor egy hormonokkal túlfűtött heréltet kaphatnak, ami megint a tartás szempontjából gond lehet (pl. verekedős a többiekkel, védi a kancákat). Szerintem sokkal jobb 3-4 évesen herélni, mint megvárni hogy sikeres lesz-e vagy nem. Ha mégsem válik be, akkor csődörként hobbylónak nehezebb eladni.

Ha nem fajtatiszta, akkor kapásból mehet herélésre, illetve már kiskorában látszik egyes esetekben, hogy nem elég akciós a mozgása, nem szép a külleme, a kiállása, ezek kizáró tényezők, az ilyen lovat nem vesszük tenyésztésbe - tenyésztési szempontból a herélt egy olyan végtermék, ami nem önmagát, hanem a szüleit minősíti, egy kiemelkedő herélt szüleinek többi csikója minden esetben többet fog érni tehát, a herélt maga pedig sportcélú felhasználásra mehet.

A ménekkel sokkal nehezebb, mert külön kell őket tartani, sokszor nehezebb velük dolgozni, stb., ráadásul nagyon sok csődör van így is, amelyiknek köze nincs ahhoz, hogy valaha is fedmén legyen, mert engedélyt az életbe nem fog kapni, mégse heréltetik ki...

Az, hogy a ló nagyon jól teljesít, és addig valamiért kizárták a tenyésztésből, most mg hirtelen mégis bevennék, a sportlófajtáknál fordulhat elő, de ilyenkor (az ilyen fajtáknál bevett tenyésztési eljárások miatt) minimális esély van rá, hogy a kiemelkedő lovak utódai is azok lesznek.

Az európai sportlótenyésztésnél pl így van (magyar, holland, dán, miegyéb sportló), de ez nem okvetlenül jó: pont ezért, mert akármit tenyésztésbe vesz, aminek jó eredményei vannak, ez nem egy zárt fajta, így nincsenek fix értékmérő tulajdonságai, amit betonbiztosan örökítene. Értve ezt úgy, hogy pl. akármikor tehetsz a magyar sportlovadra selle francais-t, vagy holsteinit, teljesen mnidegy, ha eztán a csikó Oldenburg-ban születik, a csikó oldenburgi lesz... Ha Württemberg-ben, akkor arról kapja a nevét, stb., ha a ló kiemelkedően jól ugrik, mehet is tenyésztésbe: azonban így genetikailag nagyon széles a hátterük, ettől egyfelől egészségesek, másfelől viszont nem olyan, mint például egy telivér, ami nincs azaz isten, hogy ha bevonod egy fajta tenyésztésébe, ne kölcsönözne neki gyorsaságot, mert erre van szelektálva évszázadok óta a fajta, nincs olyan telivér, amelyik ne tudna menni, mint a gőzös, ha kell.

A sportló viszont lehet, hogy kiemelkedő, de ezt nagyon ritkán örökíti - a széles genetikai háttér miatt hatalmas a szórás, vannak nagyon kiemelkedő lovak: jó és rossz irányban is. Általánosságban elmondható, hogy a legjobb lovak utódai még mindig jobbak, mint a legrosszabb lovak ó utódai, egyúttal az is, hogy a legjobb lovak utódai szinte mindig rosszabbak, mint a szülői generáció, míg a rossz lovaknál az utódok szinte mindig túlszárnyalják a szüleiket.

Na most ha ezt tovább gondolod, miről is van itt szó? - Arról, hogy ahhoz, hogy egy kiemelkedő lovat kapj ezen "fajták" egyikében - igazából ez csak használati típus, mint ahogyan a sportpóni is -, az kell, hogy kedvező legyen fenotípusosan, genotípusosan a paci, hogy ez összejön-e, azt már sokszor a puszta véletlen dönti el, és mivel a ló csak 50%-ot örökít, semmi garancia, hogy tudsz olyan lovat mellé tenni, ami a megfelelő másik 50%-ot fogja adni, így az utód sokszor "selejt": a szülőkhöz képest legalábbis, már ha csak a képességeket nézzük, és csak a legjobbakat a legjobbakkal tesszük össze.

Hozzátenném, az ugrás elenyésző mértékben öröklődő képesség, szinte nevetséges mértékben, a döntő a körülményeken van (már a vemhesség kezdetétől!), és a lovason, Nagydíj szinten is nem egy lovat látni karistolni, amelyikhez a lovasa hihetetlenül sokat hozzátesz, hogy az ott úgy menjen, ahogyan.