Szerintetek az mennyire kiemelkedő, ha egy 3 éves ló 150 cm fölé ugrik? (nem üti le, lovassal a hátán)

Na most 3 évesen miért is ugrik az a ló lovassal együtt? Leghamarabb 3 évesen kezdik el belovagolni értelmes, lóhoz értő emberek - ez azt jelenti, hogy mondjuk elkezdtétek januárban, ami még valószínűleg korai, de már lehetséges, április elejére be lett lovagolva, majd telibekakiltátok, hogy az izomzata még nem megfelelő, és szabadonugróban is csak alacsony akadályokra lehet ráengedni, és akkor sem kombinációra a fiatal lovat, hanem egyből nyeregből durr bele neki, amit tud, azt addig sajtoljuk ki belőle, amíg a mienk, aztán ha szétvertük végleg a lábait és a hátát is (ugrómunka 5-6 éves kor előtt amúgy nincs is...), akkor eladjuk valami baromnak.

Nem kiemelkedő, hanem baromság és lókínzás, semmi több.

Öt éves ló ismerkedik az akadályokkal, és ha a képessége meg is van, még mindig nem hajtjuk ki belőle amit csak lehet, hanem fokozatosak vagyunk. 5 évesen szabadonugróban elsajátít egy megfelelő ugrótechnikát, megtanulja felmérni a távolságokat és a magasságokat, majd lovassal együtt elkezd először egészen kicsiket ugrani, és ezt hónapok alatt emeljük. 6-7 éves korában, de inkább 8-10 éves kora közt jut el oda, hogy 150-160 centire kiírt pályát teljesítsen.

Aki 3 éves lovat ugrat, az nincs tisztában azzal, hogy ezzel a ló halálát hozza előrébb. Egy 4 éves gyereket is kényszeríthetsz rá, hogy 30 fokban lefussa a maratont, mert most már tud futni a nélkül, hogy valaki vezetné... Ha sikerül, örültök, holnap 50 km jön, a cél, hogy 20 éves korára pár nap alatt fussa körbe a földet.

Na, komolyabbra véve - a belovaglással várunk 3 éves korig, mert a ló hátizmai akkorra érik el a kellő mértékű terhelhetőséget, be lehet lovagolni hamarabb is, csak akkor úgy megnyomjuk a hátát, ami soha (!) nem jön helyre, a nyoma élete végéig ott lesz, és középkorú lónál már elkezdenek jelentkezni a súlyos hátfájdalmi tünetek, amik ki is sugározhatnak a lábai felé is. Ideig-óráig még el lehet kisebb súllyal, óvatosan lovagolni ekkor is, csak ha igazán fáj neki, akkor lelkiismeret furdalás nélkül leteszi a lovasát; komoly ugrómunkára pedig soha nem lesz képes, mert nem lesz megfelelő hátmunkája.

Az ugrás pedig nagyon megterheli a mellső lábakat, az inakat, izmokat és a csontozatot egyaránt, ezért az ugrólovak nem véletlenül mennek nyugdíjba hamarabb, mint egy díjló például. Egy ló nagyjából ötéves korára éri el azt a küllemet, kiállást, kellő mértékű izomtömeget (ráadásul nem mindegy, hol izmosodik kellően meg, ez célirányos munka és edzés eredménye), állóképességet, idomítottságbeli szinten, stb.-t, amely képessé teszi arra, hogy elkezdje az érdemi ugrómunkát (szabadon ugróban meg lehet nézni hamarabb is, de az súlyos hiba, ha jó ugróképesség láttán egyből egyre magasabb és magasabb akadályok leküzdésére kényszerítjük, arról nem is beszélve, hogy így aztán bőven ki lehet belőle irtani az ugrókedvet, mert az rögzül benne, hogy hiába erőlködik egyre jobban, egye inkább lehetetlen lesz az egész).

Először alacsonyabb akadályokon tanulja meg felmérni a magasságot újra, hiszen plusz súly van a hátán, ami a legjobb lovasok mellett is -50-60 centit jelent a szabadonugró teljesítményéből, gyengébb lovastudású ember mellett többet, a fiatal ló az akadályokat kezdetben túlugorja.

Ha már stabilan ugrik kisebb akadályokat, akkor lehet először kombinációban, vagy magasabb akadályokban gondolkodni. Van, ahol 3-4 éves ló már bőven ugrik, 5 évesen versenyez, de ezeknek a lovaknak a lába soha nem bírja addig, mint a rendesen trenírozott társaiké; hiszen egy 3-4 éves ló mellső végtagjai még nehezen viselik el azt a plusz lovas súlyt, amit leérkezéskor márpedig ki kell bírnia.

160 cm felé tényleg nem nagyon szoktak versenyt kiírni, lehetséges olyan ló-lovas páros, amelyik megoldaná bőven, de nem lenne túl kímélő a ló számára, a cél pedig sosem az, hogy kisajtoljuk belőle, amit még lehet, aztán gyorsan cserélünk, majd lesz másik, amelyik hátha jobb...