Hogy tanítsam meg vágtázni?

Futó száron vagy körkarámban kellene először bal kézre megtanítani vágtázni. Ne feledd fontos a pozitív megerősítés, amint jól csinál valamit azonnal dicsérd meg, viszont ne dolgozz egyszerre túl sokat vele. Vágtánál légy határozott és következetes. Fokozatosan szoktasd a bal kézen történő munkához, ha legalább egyszer beugrik, még ha rosszul is és csak fél kör erejéig akkor is azonnal dicsérd meg és hagyd abba a munkát az napra. Másnap már ne elégedj meg azzal ha beugrik, várd el tőle h helyes lábon tegye és csak ezután jár a dicséret, majd megint hagyd abba vele a munkát. Következő nap már az legyen a cél h a fél kör helyett egy teljes kört vágtázón végig. és így tovább, persze ez csak egy példa, ezt ki kell tapasztalni a lónál h milyen ütemben lehet haladni vele. De ha te nem értesz ehhez akkor egyedül semmiképp ne vágj bele mert csak elrontod a lovat!

Amikor futószáron már megy neki rendesen akkor nagy körön lovassal a hátán meg lehet próbálni úgy h előtte megy egy másik,tapasztaltabb ló és őt követi. Csakis akkor szabad a rövid falas vágtával foglalkozni amikor már bal kézen minden gond nélkül megy a vágta.

Azt a kérdést is fel kell tenned magadnak h ez a probléma miből adódhat. Lehet fáj a lovad lába azért nem akar vágtázni. Lehet te csinálsz valamit rosszul, nagyon téped a száját vagy pattogsz esetleg a nyeregben, ezért nem szívesen vágtázik. Vagy még nagyon fiatal és nincs rendesen idomítva, de lehet egyszerűen csak hisztizik, és nem fogad el vezetőjének. Aztán meg kell vizsgálni a körülményeket, nem lehet h a rövid falnál van valami ijesztő amitől tarthat a ló? Vagy nem lehet h a múltában történt valami ami miatt nem mer a rövid falon vágtázni? Annyi oka lehet ennek h az nem igaz. Mindig először magadban keresd a hibát csak is utána szabad a lóban. Esetleg meg lehet próbálni más lovast ültetni rá, vele is így viselkedik? Ha igen akkor részben meg nyugodhatsz nem benned van a hiba. De ezt így láthatatlanban nem lehet megmondani, ha nem bírsz vele bánni vidd el egy tapasztaltabb lovashoz vagy egy JÓ edzőhöz.

Mindenesetre sok sikert, remélem tudtam segíteni.

Előző vagyok! A bökőt semmiképpen sem ajánlanám, az nem erre való. Nagyon csúnya sérüléseket tud okozni a nem szakszerű használta és egy idő után immúnissá válik rá a ló, vagyis eltompul az oldala és egyáltalán nem fog reagálni a csizma segítségekre. Meg amúgy sem kell feleslegesen fájdalmat okozni neki, főleg úgy h nem tudjuk miért csinálja!

A terephez meg csak annyit h igaz amit írt az első, viszont addig ne menj terepre amíg 100%-osan nem tudod uralni a lovad.

Futószáron vagy körkarámban tanuljon meg először vágtázni, ha rendesen tudod uralni, akkor pedig terepen vágtass vele. Menni biztos, hogy menne, viszont szerintem az is probléma, hogy nem érti a segítséget. Sose hajszold bele a vágtába, mindig ugrasd.

Lovagló karámot villanypásztorból is tudsz alkotni.

Szia!

Hogy ez a legtermészetesebb jármód a lépés mellett, egy dolog, de a ló már nagyon régóta van az ember mellett - nekem ügetőm van, és ne tudd meg, mit szenvedtem vele a vágtáért.

Először is balkézen nem volt vele nagy gond, de jobb kéznél a rövidfal végén megfordult, és elindult balra. Futószáron hirtelen befordult középre, és mire észbe kaptam, már balra ment... Nagyon nagy gond volt ez, mert az előző gazdája ráhagyta (ügetőn jobbra nem mentek), szóval igazából nem is nagyon értette, mit akarok vele, tőle. Futószáron az ostort végighúztam a seggén vagy háromszor, mikor láttam rajta, hogy fordulni akar, na azt megértette, azóta soha nem kellett futószáron bántanom. Nyereg alatt pálca oldotta meg a kérdést, bántani nem kellett, elég volt megmutatni neki. No igen ám, de ekkor még senki sem beszélt ugye a vágtáról, egyáltalán csak arról, hogy most megy, vagy nem megy a ló...

A vágtája szörnyű képet mutatott, eleve nem nagyon akart beugrani, körön egyáltalán, terepen, vagy hosszú egyenesen "na jó". Jobb kézre szívesebben. Fajtájából adódóan, hogy a tolóerőt biztosítsa, a hátulja túllépi az elejét, így kifelé csámpázik, és mivel ő annak idején azt tanulta, hogy az ügetésen kívül más nincs, előző gazdija meg ezzel nem törődött, így az még a legkevesebb volt, hogy kifele csámpázott, és ha közben rajta ültél, akkor imákat küldtél valamely tetszőleges Istennek, hogy ne gáncsolja ki magát, mert lovas súllyal együtt az egyensúlya nem volt a lehető legstabilabb, de a másik komoly gond ott keresendő, hogy a vágta nála nem jármódot jelentett, hanem sebességet. Ha már nem volt képes gyorsabban ügetni, na akkor vette elő a vágtát, ami azt takarta, hogy az eleje vágtat, a hátulja meg üget, ami egy elég ritka ütemhiba. A kör remek rendező és egyben felvevő segítség a lovas számára, nem véletlen, hogy a lovam is iszonyat megakasztotta.

Nagyon lassan, apránként tudtam vele haladni, mert először is az ügetését és a lépését kellett rendbe tenni: A lépés jármód viszonylag hamar megjelent (mert alapból nem volt!), felváltva a poroszkát, az ügetésnél több idő kellett, hogy kitisztuljon (az ügetés határán felfele kapta az elejét, és ütemhibássá vált, de még nem vágtatott, illetve egy sebességhatár alatt nem tudott ügetni). Mikor azt hittem, kész, rátértem a vágtára, majd gyorsan el is felejtettem, mert negatívan visszahatott az ügetésre.

További pár hónap, mire stabilan kialakult a lépés, ügetés jármód, ekkorra határozott közép-, munkatempója is volt, olyan sebességgel haladtunk, ahogy én gondoltam (kímélve a lábait), képes volt ellazulni, feladni a hátát, támaszkodni, egészen lassan, összeszedetten is ügetni, bármely kézre stabilan ment. Tudta,merre van a jobb-bal (tolódások és oldaljárások), nagyon fordulékonnyá is vált.

Ekkor jött a neheze. Ha tele volt, ment magától vágtába, futószáron, tehát körön (mondjuk NAGY körön), úgy, ahogy, persze, de legalább jól láttam, hogy mindig jó kézre ugrott be, magától, megkönnyebbülés.

Ekkor terepen folytattam a munkát, a lovat stabilan uraltam, lépés-állj-hátralépés-ügetés átmeneteket, állításokat, hajlításokat gyakorolgattam vele terepen is, mindig átmozgattam teljesen a lovat, kellemesen bemelegítettem és ellazítottam, majd egy hosszabb szakaszon jöhetett a vágta. A neheze az volt, hogy megértse a segítségadás mozzanatát: Amint segítségre ugrott be, nem azért, mert már nem bír tovább rohanni, nagyon nagy simi, dicséret, jutalomfalat, akármi. Ezt elég sokáig gyakoroltuk, nem érdekel, milyen lábra megy, nem érdekelt, milyen sebességgel megy, esetleg hogyan csámpázik a hátulja - menjen, és azért, mert én kérem. Sosem hazafele vágtattunk, mert éreztem, hogy úgy elkapja a harci szellem, ezt még megjegyezném. Közben időnként elvittem mászatni, hogy kellően erősödjön a lába is.

A dolog bent folytatódott, még nem négyszögben (van egy ilyen alaktalan akármi pályánk is, főleg ugróedzésekhez, de ha épp nincs ilyen, akkor nyilván az megy rá, aki akar). Ugorjon be ott is, és ekkor már csináltam vele nagyobb fordulatokat, széles ívekkel persze, illetve esetleg kört, ami kicsit meg is rövidítette őt (ezt meg is kell tanulnia, ez lesz a következő rész!), de még mindig nagyobb körről beszélünk, mint a négyszögé, így nem volt nagy gond. Simi.

Következő résznél kevert volt a dolog, vágtattunk kint is, bent is, hol egymás után (terepen is, majd bejöttünk, és bent munka, majd vágta), hol vagy csak bent voltunk, vagy csak kint. Próbáltam vágta közben jobban meghajlítani, ezt korábban a nagyobb körnél már próbálgattuk ugye, ha kellően meghajlott, az már önmagában is kicsit "lassította", majd erre még rátettem, és fokozatosan elkezdtem kialakítani a munkatempóját. Fontos leszögezni, hogy nem minden nap volt vágta is a munka közt, illetve az sosem volt olyan 10 percnél több, bőven elég volt az neki...

Ahogy kezdett megrövidülni, hajlani, megfelelő segítségre ugrott, ellazult, támaszkodott vágtában is, kezdett valójában is vágtázni. Néha visszatettem futószárra, lovassúly nélkül is had gyakorolja. Ahogy eltűnt a vad, térölelő rohanása (soha nem lesz barokkos, de értitek), szép lassan feltűnt a valódi vágtája, ami benne szunnyadt.

Egy éve dolgozunk ezen, ma már mindig beugrik elsőre, segítségre, a lábsorrendje helyes és tiszta (!), a hátulja sem üget (illetve bal kéznél néha előfordul, de egyre ritkábban), hosszúfalon néha még rágyorsít, de kezelhető. Mai napig csak kétsebességes vágtája van, vagy rohan, vagy ez a lendületes középtempó, úgyhogy még van rajta mit csiszolni, de messze többet értem el, mint amivel szakemberek kecsegtettek (soha nem fog sehogy se vágtatni, max a vágóhídról lefele az asztalokra), így én már most is elégedett vagyok mondjuk, ha lesz jobb, lesz, ha nem lesz, akkor nem, az egész alatt soha semmit nem erőltettem nála erővel, vagy durván, tehát soha nem vertem meg, vagy rúgtam szét az oldalát bökővel (az egyetlen kivételt a futószáron nem közlekedik jobbra-ügy jelentette, de úgy érzem, az kellett is neki).

Ami fontos: Vágtánál tudnod kell, mit szeretnél valójában. Nem félhetsz attól már előre, hogy a ló elrohan, ki fog rúgni, stb., mert ezeket belevízionálod, elkezdesz kapaszkodni a kezeddel, előredőlsz a válladdal, begubózol és rákészülsz arra, hogy na most bármi jöhet, a ló meg elképzelni nem tudja, mit akarsz tőle voltaképpen, csak azt érzi, hogy mellékesen rugdosod, amiből neki meg történetesen elege van, megy ő, megy már, csak hagyd békén. Ha még mindig bökdösöd, rárúg, mert éppenséggel már tényleg unja!

Na, amit én javasolok - elkezd ügetés fokozást csinálni? Egyből megállít, hátralép. Lépés indulj, ügetés, majd vágta. Vállad hátrahozod, belső kézen engedsz picit, külső megtart, és "akassz be neki egyet" kívülről, hogy felfogja, mi van. Ha nem megy, pálca a külső kézbe, és durr a seggére. Ha meg akar állni, egyből mehet a seggére megint. Ez durvának hangzik, de nem az, mert nem minden alkalommal eljátszandó mise lesz, ha megérti, mit szeretnél, és, hogy csinálnia kell, mert most nem játszhatja veled azt, amit eddig megengedhetett magának, akkor az ő hozzáállása is változni fog.

Ha jön a rövid fal, eszedbe ne jusson előredőlni, vagy belenyúlni a szárba, küld előre, ha kell, pálcával, a szárba persze jó, ha támaszkodik, hajlik (ezt nem csak a csizma kéri, hanem testsúly és láb is!), bár ha már ő is "elfeledte", akkor ezt lehet később, fokozatosan kérni tőle.

A másik, ami még felmerült bennem, jobban mondva két dolog.

Ajánlok pár szakirodalmat, meg egy ténylegesen jó edzőt, aki figyel rátok egy-két hónapig... Illetve az edzőt név szerint nem tudom ajánlani, nem tudom, merre laksz.

Harmadik, ez most jutott eszembe - más lóval boldogulsz? Mert ha neked vannak tartási hibáid, rossz segítségeid, stb., akkor az is gond, tehát akár más lóra is érdemes felülni, olyanra, ami nincs elrontva, stabil, jól belovagolt hátas.

No de lássuk a szakirodalmat...

Lovasakadémia sorozat:

- A jól képzett ló

- A jól képzett lovas

- Fiatal hátasló alapkiképzése

- Az elrontott ló utóidomítása

Ezen kívül még:

- Ne árts! (Dr. Gerd Heuschmann)