Érdemes-e lovardát váltanom, vagy abbahagynom?

2 éve lovagolok, és nagyon nagyra értékelem, hogy lovagolhatok, szinte csillapíthatatlan a tudásvágyam e téren, mindig többet és többet szeretnék tudni a dologról, és nagyon szeretnék fejlődni, minél többet. Hetente kétszer járok lovagolni, és hétvégenként is kint vagyok a lovardában, és igyekszem tanulni. De kezdem úgy érezni, hogy itt már tapasztalaton kívül mást nem nagyon szerezhetek. Iskolalovak vannak, a szó legszorosabb értelmében, vagy befásultak, vagy problémásak. Eljutottunk odáig, hogy állításokat, nyújtást, rövidítést csinálunk, egyszer még azt is elmondta az edzőm, hogy mi a félfelvétel, de ennyi... Ennél több elméleti ismeretre az ő szájából már nem nagyon számíthatok, azt hiszem. Sajnos általában nálam 4 évvel fiatalabb gyerekekkel szoktam osztályban lenni, gondolom ezért, mert akiknek saját lova van, azoknak azért több dologról beszél, de nálam szó sem lehet saját lóról, mert nincs rá pénzünk. Sőt, igazából lovaglásra sincs túlzottan, azért gondolkodtam el a témán. Konkrétan egy mai, elég kudarcos lovaglás váltotta ki belőlem ezeket a gondolatokat, egy eléggé bunkónak fémjelzett lóra ültem, akiről én már igen régen megtapasztaltam, hogy semmi baj vele, csak ő nem teljesen befásult, hanem néha ellenkezik is. Például kezdjük azzal, hogy feszítőzabla van a szájában. A legkezdőbb kisgyerekek is feszítőzablával lovagolják. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy elég kemény a szája. De lévén, hogy ő problémás paci, eléggé összemelegedtünk már, mert engem gyakran ültetnek ilyenekre. Úgy tapasztaltam, hogy minél finomabb, és tényleg, alig érezhető kapcsolat van csak a kezem és a szája között, annál jobban el lehet lovagolni, nem is olyan nagy baj, hogy kemény a szája, mert a testsúlysegítségekre figyel. Így általában éppen hogy nem lóg a szár, amikor lovagolom, és jó kedve van, ha letépem a száját a feszítőzablával, sem áll meg, de ha megfeszítem a derekam, akkor igen. Szóval tulajdonképpen jól elvagyunk, általában eddig, amikor lovagoltam őt, nem az igazi edzőm volt, ott, hanem egy másik. Ma volt talán az első ilyen alkalom, a pacinak pedig igen jó kedve volt, és ment volna. Először szokásosan viszonylag hosszú szárat adtam neki, és figyelt is rám többnyire, de azért kicsit én is el voltam fáradva. Egy alkalommal, amikor meg kellett állni, nem álltunk meg azonnal, még mentünk egy pár lépést, erre az edzőm azonnal közölte, hogy rövidebb szár, sokkal rövidebb szár, még annál is rövidebb szár, és "meglátod, könnyebb lesz". Rövid szárat fogtam, innentől kezdve a ló teljesen felhúzta magát. Hiába csináltam bármit a szárral, csak robogott, és lévén, hogy teljesen ideges lett, már a testsúlysegítségekre sem figyelt annyira, mint szokott, erre az edzőm közölte, hogy fogjak még rövidebb szárat. Persze ördögi kör volt, utána engedtem a szárból egy kicsit (és ilyenkor egyébként ne arra gondoljatok, hogy lóg a szár, mert amennyire érzékeltem, a ló is keresi a kezemmel a kapcsolatot, ha hosszabb szárat engedek, akkor is) erre az edzőm azonnal rám szólt. Innentől kezdve az egész tragikus volt, kb. teljesen elvesztettem a ló fölött az irányítást, a vágta is katasztrófa volt. Az edzőm pedig óra végén közölte, hogy ma elég rossz napom volt.

Nem akartam a gondolataimat neki is elmondani, mert mégis milyen már, hogy a tanítvány oktatja ki az edzőt? De azért érzem, hogy ez így nem oké, és nem tudom, mit csináljak. Mint írtam, pénzben nem bővelkedünk. 2500 Ft-ért ennél ne is várjak többet? Esélytelen, hogy ennyi pénzért találjak valakit, akitől esetleg valaha olyan fogalmakról is hallok, mint ütem, elengedettség, támaszkodás, lendület, egyenesre igazítás, összeszedettség? És ha nem, akkor a jövőmet is figyelembe véve hogy lenne érdemes? Tényleg szeretnék egy napon jó lovas lenni, akivel élvezettel dolgozhat a lova. Az edzéseket mondjam le? Anyagiak terén ez elég jól is jönne tulajdonképpen. Járjak ki csak hétvégente segíteni, tapasztalatot gyűjteni? (Ilyenkor másik edző van, tőle sem tanulok több elméletet, de jobb a hozzáállása.) Vagy ezt se? Én erősen reménykedem, hogyha most ilyen rosszul is áll a dolog, lesz még idő, amikor lesz továbbra is lehetőségem lovagolni, és amikor tovább fejlődhetek. Addig inkább szakítsam is ketté ezt a dolgot? (Ez azért nagyon fájna...) Tudatában vagyok, hogy nem hozhatja meg más helyettem a döntést, de én nem nagyon tudok objektíven nézni a dologra, és abban reménykedem, hogy tudnátok erről némi - az enyémnél kevésbé személyes - véleményt mondani.