Segítene a támaszkodásban a lovamnak, hogyha kötőfékben lovagolnám? Vagy legalább segítene neki lazulni valamennyit?

Számomra a leírásból az jön le, hogy szár mögött van a lovad. Az, hogy függőleges a homloka semmit nem jelent, ha közben nincs száron. Ha száron lenne az éreznéd, mivel hogy a te csizmád hajtja bele a lovat a szárba, és ezt közvetlenül érzed a kezedben. Ha nem érzed akkor üres az egész. Ugyan ez a tünet: vágtában szár mögé bújuk és előre esik.

Véleményem szerint azért érzed elengedettebbnek a lovad kötőféken, mert amikor zablával lovagolsz bántod a száját, ezért bújik ki annak hatása alól. Próbáld meg soha nem húzó, kitartó kézzel, egyenletes, ritmusos, haladós ügetésben határozottan ráhajtani a megtartó zablára. Segít ha egy nagy körön dolgozol végig, kinyitsz a belső szárral és főleg a belső csizmával előre-lefelé ráhajtod a lovat a zablára. Ha biccent akkor nyert ügyed van, azonnal engedj a belső kezeddel és léptesd le.

Ez még csak a szárra lovaglás, elég sok lépés van még hátra mire elkezdheted összeszedni.

Amúgy meg ajánlom A jól képzett lovas című könyvet ha nem elégszel meg azzal, ahogy most el tudod lovagolni a lovad, rendkívül hasznos.

Először is tisztáznod kéne, milyen is, amikor száron van egy ló. Ahogy előttem is írták: szárra nem jön a ló, hanem szárra lovagoljuk, vagyis sok tényező együttállása miatt fog egy ló szárra kerülni. Kell hozzá finom kéz, amely teleszkóposan követi a ló mozgását, határozott előrelovaglás, helyes csizmasegítség, megfelelő ülés.

Nálam az vált be több lónál is, hogy az edzés kezdetén odadobott szárral lovagolom a lovat lépésben és ügetésben. Megvárom, amíg a ló maga kezd lenyúlkálni a zabláért, akkor fokozatosan rövidítem a szárat, majd folyamatosan lovagolom előre, a kezemhez. A ló akkor fog szárra kerülni, ha a súlyát a hátulja viseli, tolódik előre.

Terepen némelyik lovat nehezebb szárra lovagolni, főleg vágtában, mert a hirtelen tér, a szabadság érzése arra készteti, hogy fölkapja a fejét, netán bakolgasson is jókedvében. Más lovak épp csak annyit élénkülnek, hogy kevesebb előrehajtással is szépen igazodnak szárba.

Mivel a szárra lovaglással a zablát próbálod elfogadtatni, a kötőfékkel való lovaglás nem fog segíteni. Ha mégis szebb a fejtartása így a lovadnak, akkor jó lenne figyelni a kezedre, mert lehet, hogy sok, lehet, hogy rángatod a száját, fájdalmat okozol neki, azért nem akar szárra jönni. Ezt egyedül nehéz megállapítani, keress egy edzőt, vagy legalább egy másik, tapaszalt lovast, aki megnéz a földről és személyre szabottan ad tanácsot. Ezen kívül ajánlom figyelmedbe a Lovasakadémia sorozat könyveit, sok hasznos infót kaphatsz belőle. Sok sikert!

ha nincs száron a lovad, akkor a kezed nem elég puha, nem bízik benne, vagy kimarad a csizmád. gabkáék már nagyon részletesen leírták (juteszembe, gabka, öröm újra olvasni:) a lényeg szerintem egyszerűbben elmondható: tartsd meg elölről és hajtsd hozzá hátulról.

sajnos látatlanban nehéz dolgunk van, de ami még eszembe jut:

tátog? lehet, hogy kitér a zabla elől, próbáld ki segédorrszíjjal

előre dőlsz? szegénytől nem várhatsz akár minimális feligazodást sem, ha az elejére ejted

megtartod a külső kezed? vagy csak orraejted, amint bízni kezd a kezedben?

fiatal lovakkal az elején csak állításokkal próbálom elfogadtatni a zablát, könnyebben megértik az egyoldalű szársegítséget, a klasszikus megtart-rázár csak később lehet sikeres. szóval: dolgozz sokat körön, állításokkal, hajlításokkal, sok kézváltással