Életem első tereplovaglásán vagyok túl. Mit csinálhattam rosszul?
Barátnőmnél voltunk "lovastáborban", a tanyájukon, barátokkal és a szüleivel.
Egy viszonylag fiatal (6 éves) kancát kaptam, akivel a terep előtt napokig barátkoztam, kedveskedtem neki, igyekeztem hogy megszokjon.
Hihetetlenül rafinált és okos kanca, az egyik legakaratosabb és legimádnivalóbb az istállóban.
Ennek ellenére úgy éreztem, a ló nem bízott bennem.Folyamatosan elkalandozott, cibálta a szárat, kicsiket bakolt.Sokszor kellett miattam megállni, mert a kanca megmakacsolta magát, megállt, oldalról elkapta a szárat, és erősen húzni kezdte a föld felé.Közben horkantott is néhányat.
Én erre próbáltam erősen, de óvatosan felhúzni a fejét, a combomat megszorítottam, mire elindult, de pár perc múlva megint megállt.
Bevallom gyáván, nem mertem vágtázni vele, csak ügetni.
Vajon azért parádézott ennyire, mert érezte, hogy nem vagyok biztos magamban?
A kérdésre nem tudom a pontos választ, de valamit nagyon rosszul csinálhattál, ha be tudta kapni a szárat.
Illetve nem tudom hogy ki találta ki h te menj azzal a lóval, de neki is gratulálok, hogy tapasztalatlan lovat, tapasztalatlan lovassal visz ki terepre...
Tapasztalatlan vagy és bizonytalan. Nem hinném, hogy mindenért téged kéne okolni. Biztosan elrontottál néhány dolgot, de szerintem itt a probléma az volt, hogy nem egy öreg, nyugis lovat kaptál első terepre, hanem ezt a kissé makrancos, fiatal kancát.
Tudod, a ló tudja, hogy ki ül rajta, és ha nem vagy elég erélyes és határozott, nem fog engedelmeskedni.
Az első hibád "szemmel látható" : laza volt a szárad. Ha összeszedted volna a szárakat feszesre, hogy maradjon kontakt a ló szájával, könnyebben kontrolláltad volna. A bakolás meg a szárcibálás ellen sokat nem tudtál volna tenni. Ha megállogat, és húzza ki a kezedből a szárat, nem kell sajnálni, erélyesen vissza kell rántani a fejét és odatenni a csizmát.
Mert nem voltál elég határozott. Kezdő lovasoknál azon olyan lovak akiknél szokássá vált a fejrázás hamar elkezdik. Érzete rajtad a bizonytalanságot és ki is használta.
Persze, ez érthető is, hiszen új ló ráadásul első terep. Folyamatosan fent kell tartani a kapcsolatot a lóval sose szabad elbambulni, hogy na most már jól megy lehet egy kicsit séta lovacskázni. Nem, mindig hajtani csizmával vagy legalább is térddel és vádlival ott lenne a szárakat megtartani. Jól csináltad amit csináltál, csak nem kellett volna abba hagyni. Legközelebb több határozottságot és több előrehajtó segítséget. :)
Nem gondoltam volna, hogy ennyien válaszolnak.^^ Köszönöm szépen! :)
Igen, nagyon bizonytalan voltam, és enyhén szólva elbénáztam az egészet.
A bácsi, aki a lovakat nevelte, ápolta és etette, mindenkit felmért szemmel, hogy melyik ló való neki.Én így kaptam meg ezt a kancát.
Szigorúan meghagyta, hogy kizárólag abban a sorrendbe menjenek a lovak, ahogy megszokták - talán a rangsor miatt?A vér is megfagyott bennünk, amikor az egyik kis fiatal kanca (5 éves) megpróbált izgalmában bevágni a legelöl haladó, 13 éves kanca elé.Az idősebb dühösen kapkodott a fiatal felé, prüszkölt és próbált rúgni, de barátnőm vissza tudta fogni.
Aztán az én kancám megint kezdte a hiszit: leszálltunk egy kicsit, hogy legeltessük őket, mire a kanca nem volt hajlandó felengedni a nyeregbe.Amint megpróbáltam felszállni, elfordult, és vicsorított rám.Erre a lovász megragadta a szárat, elrántotta a lovat, felpattant rá, és olyat húzott a csizmával, hogy én is vigyázzba vágtam magam. :O
Lovat cseréltünk a hazaúton, én megkaptam a lovász öreg heréltjét.:)
A kanca visszafelé végig rúgkapált, ellenállt, de a bácsi nagyon jól lekezelte a dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!