Milyen fűfélét kell vetni legelőre?

Ezt találtam:

Lapunkhoz számos érdeklődő levél, kérdés érkezik a ló takarmányozása témaköréből. Úgy gondoltuk, színesítve ezzel takarmányozási rovatunkat is, olvasóink kérdéseire megkeressük a választ. Cs. Z. veszprémi levélírónk kérdésének megválaszolásában segítségünkre volt dr. Gombos Sándortanár úr, aki 1996-ig a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári karán tanított takarmányozástant, majd itt szorosabb kapcsolatba kerülve a lótakarmányozással, 1990-től a Pannon Lovas Akadémia posztgraduális képzése keretében ő oktatta a leendő lótenyésztő szakmérnököket a lótakarmányozás tudományára. 1997-től az Agrokomplex Central Soya Rt. munkatársa, de kapcsolata a lótakarmányozással továbbra is szoros maradt, előző számainkban közölt takarmányozási tárgyú cikkei alapján már jól ismerhetik olvasóink.

A kérdés így hangzik:

Szeretnék lovaim számára legelőt és kaszálót kialakítani. Hogy kezdjek hozzá, melyek azok a fűfajok, amelyek alkalmasak erre, és van-e értelme a terület egy részét borító ősgyep felülvetésének?

A lónak, mint növényevő állatnak legtermészetesebb takarmánya a gyep. Általában azokat a takarmányokat nevezzük így, amelyek önmagukban is képesek biztosítani mindenféle kiegészítés nélkül is az állat táplálóanyag-szükségletét. A legelő a ló számára

nem csupán táplálóanyagforrás, hanem élettér is egy angol mondás szerint: "A lótenyésztésben három fontos dolog van, a tenyészérték, a lovat gondozó ember, és a gyep, de ezek közül legfontosabb a gyep." Ennek a szemléletnek meg kellene honosodni nálunk is, mivel alapvető, hogy minőségi színvonalú lótenyésztés megfelelő kultúrállapotú gyep nélkül elképzelhetetlen. Ez hazánkban sajnos nem mindig van így.

A kaszálóval, illetve a legelővel szemben támasztott követelmények eltérőek, de általában, a lótartáshoz tartozó gyepterületek korlátozott volta miatt, ez nehezen szétválasztható. Éppen ezért általában egy olyan növénytársulást kell az ilyen gyepekre telepíteni, amely mind a kaszáló, mind a legelő céljából történő hasznosításhoz jól megfelel. A kaszálóval szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy a nagy hozamú szálfüvek domináljanak benne, a legelőnél viszont az ízletesség a legfontosabb szempont. A gyep táplálóanyag-hozama szempontjából az a fontos, hogy a ló számára kiegyenlített takarmány legyen, így indokolt, hogy pillangós öszszetevőt is tartalmazzon. Jelentős tömeget adó, és a ló által szívesen fogyasztott szálfűfélének mondható a réti komócsin és a magyar rozsnok, az ízletesség szempontjából vezető helyen van az angol perje, illetve bizonyos más perjefajták. A pillangósok közül a vörös-, illetve a fehér here ajánlott 25%-nyi összetevőként a magkeverékekben. A legelőn kialakított növénytársulással szemben az sem elhanyagolható követelmény, hogy a taposást jól bírja, ezt azonban nem elsősorban a fűfajok, hanem a legelők altalaja határozza meg. Az igazán nagy lótenyésztési központok - az arab kivételével mind mészkőalapú gyepeken alakultak ki szerte a világon.

Ősgyepek jó kúltúrállapotba hozása csak ritkán oldható meg felülvetéssel. Általában a járható út az, hogy az ősgyepet "feketére" művelik, tárcsával, vagy más talajművelő eszközzel eltüntetik az eredeti gyepflórát, sőt a gyomirtást is feltétlenül el kell végezni. Majd egy jól megválasztott fűmagkeverékkel el kell vetni a területet. A felülvetés jelentősége majd ezt követően jön, hiszen klasszikusan az angol perje például, ha nem szórja el a magját, akkor kétévente újra telepítendő. Tehát, ha van már egy jó minőségű bázisgyepünk, akkor ott már felülvetéssel pótolhatók a visszaszoruló fűfajok. Nyilvánvaló, hogy a tisztító kaszálás, illetve a táplálóanyag-visszapótlás is rendkívül fontos elemei a gyepgazdálkodásnak.

Ide tartozik még az ésszerű gyephasználat kérdésköre is. Ügyeljünk arra, mivel a ló harapja a füvet, ne rágja csonkig a legelőt, hogy legyen idő és lehetőség a megújulásra (legelőváltás, szakaszolt legeltetés stb.) A legelőhasználat során, ha a rendelkezésre álló legelőterület túl kicsi a legeltetni kívánt állományhoz, akkor főleg csapadékos periódusokban megvan annak a veszélye, hogy jelentős taposási kár keletkezik.

Én a "kaszáló" keverékek híve vagyok, amit te linkeltél abban szerintem túl sok a perje, nem meglelpő, hiszen az álljaa taposást, de a lovak inkább a vastagabb szárú füveket szeretik, csenkesz, ebír stb. Ez kevésbé bírja a taposást, deha felosztod a legelőt több részre -amúgy is célszerű pihentetni néha- akkor nem lesz gond (meg amúgy se, ha nagy a legelő). Szóval én inkább valami ilyet választanék:

[link]

Amúgy tavasszal lehet vetni, amikor már a többi növény is ébredezik.