Hogy taníthatom meg a lónak hogy zablamozgatásra/igazításra támaszkodjon, vagy jöjjön le a fejével?

Túl sokat dolgozol a kezeddel, azért nem fogadja el. Hagyd szépen békén, tartsd a szárt nyugodtan, ne húzd és hajtsd hozzá csizmával. Lovagolj sokat körön és ha enged, engedj te is kicsit a szárral.

Az a másik ló valószínűleg már beletörődött abba, hogy össze-vissza rángatja mindenki és bizonyára kevésbé érzékeny, mint a te lovad.

Ugyan ilyen problémám volt. Akármilyen finoman csináltam, nem ment. Az volt a megoldás, hogy határozottabban kellett csinálni. Nem kell annyira puha kézzel, nyugodtabban, picit erősebben próbáld, határozottabban.

Amikor finom kézzel akarod, olyan, mintha könyörögnél neki. Inkább határozottabb mozdulattal csináld, többet fogsz elérni. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy tépd a száját, de egy kicsit erősebben használod a szárat, nem lesz baja. Az én lovam nagyon puha szájú, így lovagolom fél éve, és nem is változott. Amúgy ugyan annyira minden mozdulatra reagál, tehát nem lett elrontva a szája.

Szerintem próbáld kicsit határozottabb, "keményebb" segítségeket adni neki.

Tévhitben élsz. Egy lónak azt nem lehet megtanítani, hogy pikk-pakk támaszkodjon és jöjjön le a fejével. Vannak lovak, amelyek nagyon puhák, egyensúlyban vannak, és könnyedén támaszkodnak, mert alapból olyan a természetük és jól lettek idomítva, plusz a támaszkodás nagyban függ a testfelépítéstől is. Ráadásul a támaszkodás nem egy mutatvány, hanem egy eredmény.

Annak az eredménye, hogy a lovas különféle segítségekkel egyensúlyba hozza a lovat, felizzítja a hátsó lábak munkáját, aminek következtében a ló belép az első patanyomába, és elengedi magát. Miután megvan az elengedettség, UTÁNA lehet összeszedni elöl, és természetesen még intenzívebben hozzáhajtani hátulról, hogy a keret és a támaszkodás létrejöhessen.

Nem tanítás, hanem idomítás és sok munka kérdése. Ajánlom figyelmedbe a Lovasakadémia könyvsorozat: A jól képzett lovas c. részét, mely részletesen leírja, az elengedettséghez majd a támaszkodáshoz szükséges idomítómunka lényegét, és a lovas feladatát.

Úgy, hogy egy jó testfelépítésű ló könnyebben letámaszkodik, mint egy valamilyen tartási, küllemi hibájú. Tudod, a lovaknál, úgy mnt az embernél, minden mindennel összefügg. A lábállások, a szügy, a hát, a far állása genetikai - vagy szerzett - hiányosságokban - ez rossz szó - inkább hibákban részesül, és ezáltal a lovaglási mód is változik.

Egy szarvasnyakú ló sokkal nehezebben engedi el magát, mint egy egyenes nyakú, mert a szarvasnyak miatt alapból szár fölé kerül, és sok melő dolgozni rajta. Egy pontyhátú nehezebben kerül egyensúlyba, mert a háta miatt a súlypontja előrébb esik, így aztán ha le is támaszkodik, könnyedén felbukhat, mert a súlypontja rossz helyre kerülhet. Vagy ott van a székállás, melynél az első két láb a függőlegestől előrébb, a hátsó lábak pedig a függőlegestől hátrébb állnak, az ilyen lovak nem is tudnak belépni az első patanyomukba, szinte genetikailag képtelenek rá, mert hiába hajtod csizmával és ösztökéled hátul, hogy minél nagyobbakat lépjen, és hiába tartod meg elöl, hogy ne gurulhasson el, úgysem fog normálisan egyensúlyba kerülni.

Szóval, bár nincs küllemileg tökéletes ló, de vannak kissé extrább esetek, akikkel jóval többet kell melózni, és más lovaglási metódust követelnek, mint azok a társaik, akik küllemileg alapból rendben vannak.