Mennyit áldoznál lovaglásra?

havi berletet vennek 10ezerert, heti 2 alkalommal mennek, ugy ahogy a munkam engedi, barmit csinalnek csak nem ugratnek!!!!

amugy azert hagytam abba, mert 2fel lett a lovaglas es mi ez ha nem rablas?! udv Pecsrol!

Higgyétek el, nagyon fontos a minőség, megfordultam már néhány helyen, és borzadály, hogy milyen színvonalakért hajlandóak ma a lovasok fizetni...

Próbáljatok ki minél több helyet, ne ragadjatok már le mindjárt az elsőnél, mert tényleg mérföldekre van egymástól lovarda és lovarda.

Inkább áldozzatok egy kicsit több pénzt, de biztosan tudjátok, hogy megtanultok LOVAGOLNI, és nem csak a lovon UTAZNI.

Mit csinálnék terepen?:

Ha már egy lóval kimegyek terepre, akkor azt inkább élvezem, mint azon jár az eszem, hogy "bakker le legyen már nyomva a sarkam". A terep egy egészséges szinten szórakozás mind lónak és lovasnak, egyfajta lazulás, ahol kedvedre váltogatod a jármódokat, van időd szétnézni, gyönyörködni. Illetve egy jó, izgalmas terep, sok legyűrni valóval, tehát kisebb patakkal, dombocskával, "szembe jövő traktorral", és egyebekkel nagyon jó hatással lehet a ló-lovas kapcsolatára, minél több az ilyen élmény, amit sikerrel zárnak, annál jobban fog a ló a lovasban bízni. :) Ez pedig nagyon fontos.

Mit csinálnék pályán?:

Ha pálya, akkor már rendes idomító munka, (szőrén lötyögés, és egyebek kivétel) - tehát pályamunka alakzatokkal, adott esetben a mezei idomító feladatokkal mint ugrásváltás, combra való engedés, stb, nyújtás, rövidítés, tanügetés, könnyű ügetés, kétpontos ülés, kengyel nélkülizés, tehát így összevetve minden amit pályán építő jelleggel lehet csinálni. Fontos, hogy a ló számára is érdekes legyen a feladat, Ő is tanuljon újat, és az Ő feladata se csak a monoton körözgetés legyen. Mert első sorban akkor volt sikeres a munka, ha a ló inkább szellemileg lett lefárasztva, mintsem fizikálisan. (Értem úgy, hogy nincs azzal gond, ha sokat ment, izzadt, de inkább az agya legyen fáradt, mint a teste :])

Valamint az ugró munka is nagyon jó, egyaránt képzett és képzetlen lóval, mindkettőnek megvannak a maga élvezetei, és ahogy a 120centis oxer megugrásában, úgy abban is fel kell fedeznünk az örömünket, ha a ló nagy nehezen átjutott élete első földre fektetett rúdján lépésben.

Milyen gyakran járnék?:

Inkább lovagoljon 'sok kicsit' az ember, teszem azt napi 15-20 percet, mint heti egyszer egy nagyot. Mert akármilyen keveset is csinálja, az a 15-20 perc is nagyon hasznos, mert a lovas mindennap benne van a dologban, könnyebben 'belerázódik', mint heti egy alkalmas hosszú és így jóval kimerítőbb edzéssel.

Maximum 3ezret, de csak különleges alkalmakkor - tekintve, hogy amúgy van lovam. Ettől függetlenül úgy vélem ez az a reális ár, amit ma egy átlagos család még megengedhet.

A magam részéről a minőség nem annyira érdekel, sokkal inkább a szándék, illetve maga az ahogy a lóval és lovassal bánnak. Sokkal szivesebben megyek egy családias, vendékszerető helyre, mint olyanra, ahol ugyan jobban edzenek, de az egész futószalagon megy.

Terep, pálya, az hangulatomtól függ, de legyen mind a kettő, minimum egy füves pálya, és terepnek se éppen a végtelen semmi vonz.

- A minőség nagyon számít!

- A képzettség is fontos, nem mennék egy kezdő lovászhoz edzeni, és egy betöretlen lóra se ülnék fel.

- Néha karám, néha terep. Havi 4-5 alkalommal terep.

- Heti egyszer mehetek sajnos. :(