Miből tudhatom, hogy suttogó vagyok? A lovakat nagyon jól megértem, nem félnek tőlem, söt örülnek ha látnak, amikor azt mondom, hogy "gyere" és futok egyből jön az egész ménes. Sokan azt mondják érdekes és nagyon jól tudok bánni a lovakkal.

Létszi... Atyaég... Az légyszi (a légy szívesből rövidítve).

12 évesen amúgy mindenki lósuttogónak képzeli magát, remélhetőleg majd kinövöd.

Egyszer egy étterem parkolójában filmeztem a hangyák vonulását a mobilommal. Többen közelebb jöttek megnézni, hogy mit csinálok. Egy leejtett húsdarabhoz vonultak több méter hosszan, széles csatasorban. Aztán engem kezdtek el felvenni, hogy ni csak, itt egy bolond, aki filmezi a hangyákat. Aztán előkerült egy macska, és pár méterre leült tőlem, ő is nézte, hogy mit csinálok. Kitartottam előre a szabad kezemet egy simogatáshoz, és megszólítottam: - Gyere csak! Gyere bátran! Felállt, odabattyogott hozzám, beletörleszkedett a kezembe, és hagyta magát megsimogatni, és beszélgettünk pár szót. Aztán továbbállt.

A kíváncsiskodók közül egy odajött hozzám, és megkérdezte, hogy ismerem-e a cicát? Mondom, nem, most láttam először. Azt mondja, így gondolta ő is, de bizonytalan volt benne, és ha nem a saját szemével látja, nem hiszi el, hogy ilyen létezik. A macskák félénkek és bizalmatlanok. - Biztosan úgy van, ahogy mondja - válaszoltam neki - de tudja, én buddhista vagyok. Én szeretem az állatokat. És az ő vevőkészülékeik ezt nagyon jól érzékelik. Ők nem tartanak tőlem, nem félnek tőlem, érzik, hogy nem fogom bántani őket. Kölcsönösen köszöntöttük egymást ezzel a kandúrral, és ennyi. Barátkozni sem akartunk.

Szóval kedves kérdező, vannak emberek, akik nem félnek az állatoktól, és kedvelik őket. Ezt az állatok nagyon jól fel tudják mérni. A testbeszéded, a szagod elárulja nekik. És ők is félelem mentesen vannak együtt veled. Hogy ezt tudod-e fejleszteni, akarod-e fejleszteni, ez jó kérdés. Ehhez neked kellene jobban megismerni az állatok viselkedését. De az, hogy nem tartanak tőled, és szívesen vannak veled, az már eleve egy jó dolog.