Gimi mellett lovazás?

Volt ilyen osztálytársam, országos bajnokságokon nyert/ért el jó helyezéseket, ő magántanulóként végezte el a sulit. Bár neki saját lova is volt, akit többnyire maga látott el, mindennap felkelt 4:30-kor, hogy reggel 6-ra már az istállóban lehessen. Minden hétvégén azért tudtommal neki sem volt versenye.

Egy másik osztálytársamnak ugyan “csak” heti 2-3 edzése volt, de azokra 2 órát utazott egy irányban, késő estére ért haza. Havi 1-2 versenyen indult, ő rendesen bejárt az iskolába és nagyon jó tanuló volt, majdnem kitűnő érettségivel vették fel egyetemre.

Egyik gimis barátnőmnek saját lova volt bértartásban az egyik helyi lovardában, a város szélén. Heti 3-4x volt edzése, ezekből 2-3x hétköznapokon, illetve voltak napok, amikor egyik rokona ment ki a lovához és ő futószárazta például. Órák után egyből vitték a szülei a lovardába (így is kicentizve volt a délutánja), ahol a nap többi részét töltötte, és esti órákban ért haza. Tavasszal ment párszor versenyre, de inkább nyáron szokott, általában 2 hetente. Jó tanuló volt.

Gimiben és egyetemen is heti 2-3 edzés férhetett volna bele a mindennapjaimba, ha csak az én órarendemet nézzük, azonban végül még is csak 2 jött össze, mert olyan napokon alapból nem voltak edzések, amikor teljesen jó lett volna.

Az órarendem, kinti edzésnapok, illetve utazások miatt pedig csak péntek-szombatra redukálódtak az edzések egyetem alatt, végül csak a péntekek maradtak (szombat terepnap lett). Próbáltam aznapra 2 edzést, de azt az edző csak a kedvenceinek engedte, a heti 1-nek pedig nem volt sok értelme sajnos, szóval egyetem végére (jelen idők) pihenőpályára tettem, bár nem volt egy egyszerű döntés.

Régen a lovardába járt egy egyetemista lány, aki rendszerint nem járt be órákra, vagy épp, amikor online oktatás volt, a kocsiban ülve hallgatta azokat és így tudott edzésekre járni. Ő viszont kint volt minden edzésnapon, néha másikakon is, alkalmanként több órát.

Egyik szaktársamnak pedig hetente 3-4x van edzése, hétvégente oktat és órákat ingázik (suli-otthon-koli-lovarda), a legtöbb tanórán nem is szokott jelen lenni. Pont a napokban beszélgettünk erről és azt mondta, hogy fárasztó tud lenni, és már nem is olyan, mint rég, így a versenyzéssel egy időre szeretne felhagyni. Viszont a többiről nem mondana le, semmiképp nem hagyná abba.

Nagyon sok dologtól függ, hogy kinek mennyi ideje van rá/mennyi időt tud, akar rászentelni. Nekem nem sikerült összeegyeztetnem az egyetemmel, de akad rá ellenpélda is, szóval semmi sem lehetetlen. Jól kell tudni beosztani az időt, megtalálni az egyensúlyt a tanulás-lovaglás-szociális élet közt is.

Szerintem az egyik fő szempont a gimis évek alatt lakhely-iskola-lovarda távolsága. Pl. hogyha az egy óra, amíg otthonról beérsz a suliba, plusz onnan haza, otthonról a lovarda pedig fél óra akkor már ott tartasz, hogy az napi 3 óra ingázás. Ezt hosszútávon minden nap nem lehet bírni, legalábbis le a kalappal azelőtt, aki csinálja :)

Egy másik szempont pedig az, hogy mennyire vagy fogékony a tanulásra. Nekem jó agyam van, a gimis anyaghoz elég volt ha órán odafigyeltem, doga előtt pedig egyszer átolvastam, amit kijegyzeteltem, de hogyha több idő kell neked, vagy szükséged van a rendszeres, minden napi tanulásra (és itt nem csak a háziírásra gondolok), akkor nem fog beleférni a hétköznapokban, hogy minden nap meglátogasd a lovardát.

A verseny szintű lovaglás az egy kicsit tág fogalom. Hogyha "amatőr" szinten szeretnél, akkor ahhoz nem kell heti 5-6 edzés. Amatőr alatt nem a kezdőt értem, hanem azt, aki nem hivatásos versenyző. Heti 2-3-4 edzéssel is kehet eredményeket elérni. A sikeresség sokkal inkább függ a ló képzettségén, illetve azon, hogy mennyire vagytok összeszokva. Saját példa; gimiben kollégista voltam, és amúgy nem lovagoltam verseny szerűen, de párszor elkísértem az egyik barátnőmet, aki igen. Egy ilyen alkalommal elég későn értem haza pénteken és az eső is esett, ezért nem tudtam kimenni a lovardába, így úgy mentem el másnap versenyre, hogy még csak nem is láttam azt a lovat, amelyikkel majd rajthoz állok. Lovagoltam-e redszeresen? Havonta max. 4-szer. Ismertem a lovat? Nem. Eredmény? Két negyedik és egy ötödik hely ügyességi versenyen, nagy számú mezőnyben (20-30 indulóból). Ezeket a szalagokat a ló nyerte nekem - idő hiányában nem tudtam sem felkészülni, sem összeszokni a lóval, de az szerencsémre volt olyan jól képzett, hogy ennek ellenére is ért el helyezést.

Tehát így is lehet "eredményesen" versenyezni. Viszont ebben az esetben egy kész lovat kaptam, a képzésével nem nekem kellett foglalkozzak, illetve az évek alatt hatalmas rutint szedtem össze, és nem volt új a helyzet, hogy egy ismeretlen lovon kell lovagoljak. Hogyha viszont komolyabbak a terveid mint a MLSzSz versenyek, vagy nem képzed helyetted más (is) a lovat, vagy te igényelsz több edzést, akkor viszont nem elég a heti egy-két alkalom. Egy a biztos, ha versenyekre jársz, akkor általában oda van a péntek estéd és az egész szombatod :D

Egyetem alatt pedig teljesen hétvégi lovas lettem; az osztatlan tanár szak mellett élni sem volt időm, nem hogy lovazni járni. Én Pécsre jártam, a legközelebbi lovarda is 40 percnyire volt tömegközlekedéssel. Nem jártam haza minden hétvégén, elég változó volt, hogy mikor lovagoltam - volt hogy hetente, de volt hogy hónapokig nem. Mivel nem voltam versenyző, csak túralovas, ezért sajnos ezt a részét az életemnek feladtam arra az időre, amíg egyetemre járok. Felsőoktatás mellett nem lesz időd minden nap kijárni a lovadhoz. Persze nehéz szak mellett is lehet eredményesen versenyezni - az említett lovas barátnőm is ezt csinálja az állatorvosi mellett. És felnőttként, ha dolgozol, sem lesz jobb a helyzet.

Személyes meglátásom, hogy amíg ált.sulis vagy középiskolás az ember, akkor van a legtöbb szabadideje. Utána már nehezebb időt szakítani a versenysportra - nem véletlenül hagyják abba sokan ez miatt, de végül is az ember arra szakít időt, amire szeretne.

Hogyha nagyon elhivatott vagy, akkor könnyebben fogod venni a tempót, az állandó rohanást valahova és a kevés chilles időt. Könnyű nem lesz - a versenysport sosem az - de akarat kérdése csupán. Én lusta voltam, nekem nem fért bele, de rengeteg példa mutatja, hogy meg lehet csinálni. Valamilyen szinten mindig a tanulás rovására fog menni; de legyünk őszinték, ilyen intenzitással melyik sport vagy hobbi ne menne rá?