Lovas történeteitek ?

Nekem mindig is szerelem állatok voltak a lovak, osztálytársam lovagolt, és megkértem, hogy meséljen. Ez ilyen másodikban volt, akkor el is mentem. Szokásos volt a menet: futószáron egy pónin. Saját kobakom nem volt, de ápolóst már vittem. Nagyon nagy sikerélmény volt, az egyik tulaj, aki oktató is, megnézett, de nem sokáig volt ott. Lényeg, meg lettem dicsérve. Ekkor még csak kéthetente jártam.

Utána kb 1 évvel egy táborban átkerültem a nagy osztályba, aminek a lényege, hogy nincs futószáras, meg ott már mindenki tud önállóan menni. Voltak pónik meg lovak is ott, szóval itt volt lehetőségem először lóra ülni.

Aztán már tábor után néhány hónappal átkerültem rendesen is a nagyokhoz.

Igazából sosem voltam kifejezetten béna, csak nem voltam elég határozott. Egész sok idő után egy táborban felültem egy lóra, aki egy lenyugdíjazott ugróló. Miután abbahagyta a versenyzést raktak bele egy csikót, majd iskolaló lett.

Elég temperamentumos és kemény szájú makacs ló volt, ezért olyan 10 ember volt, aki már ült rajta (mármint iskolalóként). Tehát akkor ez nekem egy új mérföldkő volt.

Előtte volt már egy nagy kedvencem, egy herélt, akit imádtam, de utólag azt gondolom, nem volt köztünk sosem olyan mély kapcsolat.

Szóval volt ez a kanca, első lovaglásra szerelem volt. Rengeteg mindenre megtanított, többek közt küzdeni és feltétel nélkül szeretni. Nagyon kötődtünk egymáshoz. Én vele kezdtem a versenykarrieremet, és most már én az övé, ő az enyém. Aki ismer minket, tudja, hogy a mi történetünk egy világklasszis szerelmi dráma lehetne... sok nehézséggel - mint a kólika - kellett szembe néznünk, de most itt vagyunk egymás mellett, és a világ összes pénzéért sem engedném el a patáját.